Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK Mátraverebély-Szentkúton, ahol a kegyhellyé válást kibontakoztatta a Szentkút 1100 tájára datált második erededegendája, amely a patkó alakú vízfolyásból Mária intésére ivó néma pásztorfiú gyógyulásáról szól. Ennek ellenére a környékbeliek beszélték és hagyományozták, hogy „idejár a Szűz Mária minden hónapba fürönnyi.” Számon tartották és használták is a bényi forrás vizét. A terület birtokosa azonban nem nézte jó szemmel, hogy letapossák a gabonát a forrást felkeresők, ezért azt földdel betemettette. Másnapra azonban a kút forrása feltört és elmosta a beledobált földet. Tiszta vize újra csobogva folydogált. A nagyságos úr dühös lett, és egy urasági szekeret megrakatott piszkos trágyás földdel, négy ökröt fogatott elébe és odavontatta a kúthoz a nedves süppedős talajon. Betöltette a kutat úgy gondolva, hogy a trágyától bűzlő beölt kúthoz nem jönnek az emberek. Erre az ökrök megdöglöttek, a munkások megbetegedtek. A kút erős forrása pedig kidobálta a szennyet és nagy részét elhordta. Olyan szép tisztává vált, mint azelőtt volt. A nép a történteket csodának tartotta és Szentkútnak nevezte el a kutacskát. A nagyságos úr pedig megparancsolta, hogy a völgyet hagyják el legelőnek, a kútra pedig szabadon járhatnak az emberek vízért. Azelőtt nem volt hívő ember, ekkor megtért és vallásos lett. Fakápolnát csináltatott a forrástól keletre, az északi völgy oldalára. Az oltárra a máriacelli Madonna festett képmását helyezték. A kép köré egy menyasszonyi fátylat tettek, és mellé két gyertyatartóra gyertyát. A fakápolna 1925-ben leégett, helyette építették a mai kegykápolnát a Lourdes-i Mária tiszteletére. (Magyar 1998, 78., 226-227; Hála 2000.)13 Szent László kútja így Bényben is Szűz Mária kegyhelyévé vált. A régió északkeleti érintkezési övezetében található Debrőd község nagy múltú búcsújáróhely, Szent László vízfakasztásának helye. Szentkúthoz hasonlóan itt is a király lova patkója nyomán fakadt a forrás. (Magyar 1998, 76., 80., 83-84.) Leginkább Debrőd tartható Szent László elsődleges kegyhelyének, ahol szent királyunk a kultusz frekventált alakja. Ennek összetevői a következők: Debrőd Szent László búcsújáróhelyének számít, a zarándoklatok az ő tiszteletére történtek — a régióban egyedülálló, és a történeti hazában is kiemelkedő módon. A falu határában található a Szent László-tisztás és forrás, amit „a csodatevő erővel megáldott nagy király fakasztott második Mózesként.” Olyannyira kegyhelynek, szent helynek számít, hogy: a./ Vizét gyógyerejűnek, kiapadhatatlannak és romolhatatlannak tartják, b./ E tisztásról szedett gyógynövények a leghatásosabbak minden betegségre, c./ Szent László ott járta óta a tisztás isteni csudaként nincs is benőve, ott gaz nem nő, bozót nem terem meg. (Görcsös 1995, 150-151; Barna é.n. 548; Magyar 1998,219-262.)14 E motívumok az említett XII. századi történeti hagyományra emlékeztetnek, amely szerint Szent László idejében — az ő érdemeiből kifolyólag — a föld is termékenyebb volt. A hely és a forrásvíz a környékbeliek tudatában mintegy azonosul Szent Lászlóval, a kegyhely neve maga is „Szent László”. Ez beszédmódjukban is kifejeződik: „...én nem tudom, hol van a Szent László, merre kell menni!” „Szent Lászlónál misét tartottak (...).” „Oda minden vasárnap mentek a Szent Lászlóhoz kirándulni.” „Üzent nekem K(...) néni, hogy jöjjünk ki a Szent Lászlóhoz, hogy lesz itt jelenés.” „... szoktak hazahozni Szent Lászlóról vizet.” „Kitűnő víz. Az én uram hazajött Németországból fájós gyomorral. Azt mondtam neki: semmi nem fog téged meggyógyítani, csak az, gyere ki a Szent Lászlóhoz! Nem vót neki szabad se tész292
