Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
LENGYEL ÁGNES - LIMBACHER GÁBOR SZENT LÁSZLÓ-TISZTELET A PALÓCFÖLDÖN tát, se kenyeret megenni, s azután mindent megevett.” „...az uramnak a bátyjának van egy fia, az szokott kimenni a Szent Lászlóhoz (...) hát az mindig hoz nekem vizet.” Ha a kegyhelyen jártak, akkor „kint a Szent Lászlón vótak”. A vizet „Szent László-víz”-nek mondják. (Magyar 1998, 96-97., 131., 245; Gál 1999, 8-9., 11.)15 Megbízható történeti források tanúsága szerint a XV-XVI. század fordulóján gótikus kápolna épült a forrás feletti tisztáson. (Görcsös 1995, 149-150.) Egyes kutatók feltételezése az, hogy ekkor valójában átépítés történt: a feltételezett korábbi kápolnát szentéllyé alakították és hajót építettek hozzá. Újabb vélemény szerint észak felé kolostor is csatlakozhatott a kápolnához, mert ajtónyílás nyomát találták a falban. Vannak, akik úgy tartják, hogy a templom a XIII. század elején épülhetett, ám helyszíni megfigyelés után egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a templom egyik része még sokkal régebben, jó másfél évszázaddal korábban keletkezhetett. A templomot vagy kápolnát eredetileg is Szent László titulusúnak tartják. A helyi néphagyomány szerint Szent László maga építette a forrás melletti templomocskát. (Magyar 1998, 190., 238; Kozsár 2006.)16 A búcsújáróhely kultikus képe Szent Lászlót ábrázolta a debrődi kettős legendának megfelelő vízfakasztás közben. Az egyik változat szerint lova lába nyomán fakadt föl a víz, a másik hagyomány szerint kardját, bárdját a sziklába vágva fakasztotta. A képen látható a benyomódó patkóhelyeken fakadó víz is, és a felmutatott bárd, amellyel oly bőséges forrást fakasztott, hogy katonái már folyó bőségű vízfolyásból oltják szomjukat. László tekintete a zászlón látható Boldogasszonyra irányul, akinek égi segítsége eredményezte a víz fakadását. Az „ősrégi nagy olajkép” - en kezében rövid nyelű csatabárddal, fején a Szent Koronával lovagol Szent László. Háttérben a magyarok sátortábora látszik, és az a jelenet, melyben a katonák szomjukat oltják a sziklából fakasztott forrásvízzel. (10. kép) Az eredeti kép a régi Szent László templom fő helyén függött. A képet olyan fontosnak tartották, hogy 1817- ben leromlott állapotát konstatálva a falu plébánosa lemásoltatta, majd a pusztuló kápolnából átmenekítette az 1834-ben fölépült új plébániatemplomba. Idővel a másolati olajfestmény alsó része is foszladozni kezdett. A régi öregek szerint a zarándokok csókjaitól vált szakadozottá, ami egykori kegykép jellegű kultuszkép mivoltát tükrözi. (Görcsös 1995, 148-149; Magyar 1998, 241., 290; Gál 1999, 8.)17 A festményen kívül régi templomi lobogó-kép is ábrázolja a vízfakasztó Szent Lászlót, és 2007-ben a falu főútja melletti emelkedésen, közel a templomhoz modern szabadtéri Szent László kontúr-plasztika is készült. Búcsúját június 27-én Szent László király ünnepén rendezik, valószínűleg kezdettől fogva. Két XVII. századi forrás is említi, hogy „... Szent László napján ide szokás zarándokolni”, illetve, hogy „Debrődön a király ünnepén mindig nagy tömeg szokott összeverődni.” Debrőd a XVI-XVII. századra a Felvidék egyik leglátogatottabb búcsújáróhelye lett, s híre még külföldre is eljutott. (Magyar 1998, 238- 239.)18 A török elnyomás sanyarú időszakában keresettségét nagyrészt az motiválhatta, hogy Debrőd a pogányverő győzedelmes vezér, Szent László szakrális vonzásközpontja volt, ahol mintegy mágikus-vallásos azonosulással erőt merítettek tőle az élethez, illetve az ellenálláshoz. Az 1721-ben tartott vizsgálat alkalmával egy öreg tanú azt vallotta, hogy a forrás melletti kápolnában századok óta teljes búcsú nyerhető. (Barna é. n. 548.). 293
