Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Erdélyi Zsuzsanna: Egy magángyűjtemény Szent László-énekei
ERDÉLYI ZSUZSANNA EGY MAGÁNGYŰJTEMÉNY SZENT LÁSZLÓ-ÉNEKEI Erdélyi Zsuzsanna EGY MAGÁNGYŰJTEMÉNY SZENT LÁSZLÓ-ÉNEKEI A Szent László-konferenciára benevezvén gondot okozott a témaválasztás. Fölmérvén az ünnepi alkalom jelentőségét és a körültekintő rendezés igényességét, nem volt könnyű jó, mi több, eleddig körbe nem járt témát választani. Szent László történeti szerepének, századok érlelte kultuszának értékelését, számtalan tudományággal való érintettségét kiváló tudósok végezték el a múltban és végzik el még ma is.1 Ez mind a magas, mind a népi kultúra vonatkozásában érvényes. Ezért nem akartam nálam avatottabb kollégák körébe besettenkedni, hiszen többet, okosabbat, mint ők, aligha tudtam volna mondani. így aztán a varga maradt a kaptafánál. Jómagam a néphagyománynál, népi gyakorlatnál. Végül előadásom anyaga önmagát adta. Népi vallásos gyűjteményemé lett a szó, amely évtizedek munkája nyomán nyerte el bőségét, sokrétűségét. Fél évszázad hozadékaként kínálja tartalmát, nyújtja a különböző témák lehetőségét, elegyes szövegeit. Itt aztán minden van, kimagasló, gyakran mindmáig ismeretlen, szakkutatás nem jegyezte emlék, vagy közigényt szolgáló átlagtermék. Függetlenül a minősítéstől, már puszta léte, használhatósága is érték, mert korunkból nézve elképesztő spirituális éhséget, ha ugyan nem mohóságot jelez. A test napi kenyere mellé a lélek napi kenyerét. Ez utóbbit bőségesen, hogy kiegészítse a napi lét sokszor nagyon is szűkös eledelét. Az égi mezők termése magától az embertől függött, ahogy művelte, úgy arathatott. Ehhez lélekre szabott jó eszközei voltak, célját szolgálták. Hogy mindezeket miként használta üdvére, magángyűjteményem anyaga elárulja. Ez évtizedek során állt össze, részint a terepmunka személyes kapcsolatából, részint gyűjtési felhívásaimra. Kéziratos énekeskönyvek és füzetek, ponyvák, levelek, hitbuzgalmi kiadványok, ima- és énekeskönyvek, gyakran csak hiányos töredékeik. Szeretem ezt a szellemi halmazt, ezt a vegyes eredetű szerzést. Jól érzem magam, ha szemezgetem őket, dolgozom velük. Sok mindent jelenítenek meg. Hordozzák a múltat, a népi lelkiség megnyilatkozási formáit, szent szavakba sűrűsödött, szép énekekben kifejeződött érzelmeit, hitbéli erejét. Mindezek mellett az egyéni arculatot, s rajta az egyéni sors fölrajzolta vonásokat. Századok árnyalta jeleket, melyeket nem tüntetett el végképp egy-egy koporsó, a földi létet befejező sírhalom. Hisz nemzedékeken át föllelhetőek ezek a külső-belső jegyek, s a mindenkori nagyanyák mindenkori unokáira átörökítetten maradnak meg. (Még most, negyven év távlatából is magam előtt látom azt a nógrádmegyeri öregasszonyomat, az akkor 86 éves Terjékné Borcsa nénit, akinek lelkiségét dédanyja, az 1818-ban született Priszka Rozália formálta ki. Ezen Priszka Rozáliáét meg feltehetően az ő nagyanyja, vagy dédanyja. S már is benne vagyunk a XVIII. században. A gyűjtő meg kétszáz év múlva érzékelheti, követheti és rögzítheti a léleképítés ezen folyamatát, a dédanyám / az öreg szülém így mondta, így tanította, így mutatta az élő hitté varázsolás menetét. Gyűjteményem darabjait nemcsak emberközeliségéért szeretem, mint öregeim valamikori élettartozékait, létfeltétel-értékű spirituális energiahordozóit, hanem filoszként is. A népi vallásosság konzervativizmusa hatalmas leletanyagot őrzött meg. Távoli elődeink irodalom-, zene- és hittartományainak sokszor nem, vagy alig ismert rejtekeit, a szakma látóköréből kiesett lappangó értékeit, amelyek há-227
