Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Medgyesy-Schmikli Norbert: Szent László király alakja az 1651 és 1845 között keletkezett kéziratos és nyomtatott énekeskönyvekben
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK ria-tiszteletre vonatkozó 4. strófa elhagyásával (41b),10 valamint közvetlenül a halottas énekek után bejegyzett, egy egészen más refrénnel — „Szent László Pártfogónk, Istennél légy Szószólónk!” — ellátott variánsban (55b), ugyancsak a máriás versszak elhagyásával tárja elénk ezt az éneket.11 A bajnai (Esztergom vm.) iskola szlovák származású ludi magistere, Herchl Antal (1738-? [XIX. század eleje]) kéziratos énekeskönyve (1765-1801) az eredeti formában öt versszakkal, néhány apró eltéréssel hozza a Herchl idején mintegy 100 esztendős éneket. Herchl a 3. strófában a „Romai Szent Hittől azért lön tisztelve” (CC 1674) sor helyett „Anya Szentegyháztúl volt dicsőítve” variánst alkalmaz. A következő szakaszban Szűz Máriára vonatkoztatva az „Ennek Orsztágostúl érzette nagy hasznát” sor helyett „Ennek országát érzette böv zsoldját” változatot énekeltet a szótagszám eltérése (az eredetiben 12, Herchl másolatában 11 szótag szerepel ebben a sorban). A nótautalás: „Az igaz hitben...” viszont megegyezik. (Herchl életrajzát és énekeskönyvének ismertetését ld. Medgyesy-Schmikli 2006. 409-426.).12 Figyelemre méltó, hogy a Cantus Catholici első kiadásában szereplő Szent István király, Istennek szolgája... kezdetű Szent István-ének 1., 2., 9. és 11. versszaka frazeológiájában mennyire hasonlít a tárgyalt Szent László-énekünkhöz: „Szent István Király, Istennek szolgája, / Christus hitinek igaz plántáloja, / Bálványozásnak el-távoztatoja, / és elrontoja. Kegyes voltából irgalmas Istennek, / Adatott menyből a Magyar Nemzetnek, / Hogy ö általa úttyát igaz hitnek / tanúlná, s szentségnek.” A Szent István-ének ezután részletezi első királyunk gyermekkorának eseményeit és egyházalapításait, majd a 9. versszakban ismét a László-ének szavai csengenek vissza: „Azért ö benne Istennek tölt kedve, / Mert Angyal ö Királyi feje, / Szent Koronával menyből tiszteltetett, / és böcsültetett. [... ] Christusnak Annyát, áldott Szűz MÁRIÁT, / Alázatossan, mint édes Aszszonyát, / Tiszteié, és reá bizá önnön magát, és az Országát.”13 A Szent István-éneket a Szent Korona említése miatt leginkább a Magyar Cantionale ismeretlen másolója tekinthette példának. A magyar szentek, különösen a Szentkirályok (István, László és Imre) tiszteletére íródott énekszövegek szerzői vagy másolói egymástól kölcsönöztek, átvettek olyan szófordulatokat és esemény-leírásokat, amelyek mindegyik uralkodóról elmondhatók. Ezt az is bizonyítja, hogy Szoszna Demeter György pannonhalmi cantus magister (vagy iskolamester) ugyanezt a szöveget (Incipit: Szent László királyunk, Istennek szolgája...) egy Szent Imre hercegről szóló énekre (Kezdősor: Szent Imre Herczeg Istennek Szolgája...) is alkalmazta.14 A nyomtatott énekeskönyvek közül az erdélyi ferences egyházzenész, Kájoni János (1629-1687) által szerkesztett Cantionale Catholicum című énekeskönyv Menynek, és földnek dicső Teremtöje... kezdősorral tartalmaz egy 9 versszakos Szent László-éneket (Csíksomlyó, 1676, 472; 1719, 406. Az ének szövegét kiadta: Dankó 1893, 398-399; Domokos 1979, 832-833; RMKT XVII. század, 15/A, 1992. 604- 605,474. ének. Szövegét ld. „Szövegkiadások” 3. ének). Az ének Szent István utódjaként tünteti fel Szent Lászlót, aki erkölcsös életű, buzgó imádkozó volt. A kanció külön megemlékezik a Körös-menti Várad, és az abban lévő püspökség és Szűz Mária-kolostor László általi alapításáról, és a Lovagkirály váradi sírjánál történt csodás gyógyulásokról. Ez a költemény — eddigi vizsgálódásaink szerint — a kéziratos források közül a Kájonival egykorú, dél-dunántúli Pécsi énekeskönyv (1674, llb-12a), a Zirci énekeskönyv (1751-1766, 45b)15 ésaHerchlAntal-énekeskönyv (1765-1801, 154-155.) lapjain szerepel. Az ének eredeti dallamjelölése Kájoni Jánosnál: „Nóta: 194
