Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: Szent László tiszteletének kutatástörténete (1977-2007)
ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK Már 1977-ben, I. László trónra lépésének kilencszázadik évfordulója kapcsán fölmerült egy önálló, Szent Lászlóval foglalkozó tanulmánykötet kiadása Athleta Patriae címmel, amely azonban politikai okokból csupán három év múlva jelenhetett meg Mezey László (1918-1984) szerkesztésében. (Athleta Patriae 1980) Kerny Terézia 1982-ben az ELTE Művészettörténet Tanszékén benyújtott szakdolgozatában tett kísérletet egy teljességre törekvő katalógust összeállítására, amelyben a narratív ciklusok mellett az önálló középkori Szent László-ábrázolásokat is összegyűjtötte.9 Ugyanő 1984-ben a bizánci katonaszent- és a Szent Lászlóikonográfia között föltételezett közvetlen képzőművészeti párhuzamokat igyekezett megcáfolni. (Kerny 1984) Az újabb, elsősorban a falképek szondázása és restaurálása során előkerült önálló és narratív Szent László-ábrázolások (Karaszkó, Rimabánya, Tereske stb.) illetve az örvendetesen szaporodó publikációk és értelmezési kísérletek lassacskán megérlelték egy új szintézis föltételeit mind a történeti, mind a művészettörténeti kutatásban.10 Györffy György fél évszázaddal Karácsonyi János (1858-1929) monográfiája (Karácsonyi 1926) után először nyújtott korszerű analízist I. László uralkodásáról. (Györffy 1984) Az 1986-ban FügediErik (1916-1992) szerkesztette Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorból című tanulmánykötetben Wehli Tünde foglalta össze a magyar királyszentek korai kultuszát (Wehli 1986), melyet a kötetben még mások is érintettek különböző aspektusból.11 A következő évben e szerző A magyarországi művészet története című — időközben abbamaradt — úgynevezett akadémiai művészettörténeti kézikönyv-sorozat második kötetében adott áttekintést Szent László — és a magyar szentek — ikonográfiájáról egyéb tematikai összefüggésekbe ágyazva. (Wehli 1987,181-212.) Még e kötet kiadásának évében jelent meg Marosi Ernő tanulmánya, amely először próbálta meg nyomon követni azt a folyamatot, hogy miként vált László az Árpádok és az Anjouk dinasztikus szentjéből egy egész ország nemzeti patrónusává. (Marosi 1988) Lényegében hasonló folyamatot vázolt föl Kerny Terézia is ugyanekkor megjelent dolgozatában, amely egy jóval rövidebb periódust, Zsigmond király uralkodásának évtizedeit vette górcső alá. Az írott források, a képzőművészeti anyag és az udvari tendenciák áttekintésén túl vizsgálta a kultuszt tovább terjesztő többi társadalmi rétegnek (prelátusok, bárók, polgárság) az aulát követő és legalább annyira markánsan megragadható Szent László tiszteletét is. (Kerny 1987) Óriási hiányt pótolt mindeközben Kurcz Ágnes (1937-1976) posztumusz kiadott kandidátusi disszertációja a magyarországi lovagi kultúráról, amelyben először történt kísérlet a téma átfogó feldolgozására, számtalan, korábban ismeretlen adattal vagy addig éppenséggel elhanyagolt szemponttal járulva hozzá a középkori Szent László tisztelet kutatásához is. (Kurcz 1988) A nyolcvanas években egyébként továbbra is a kerlési ütközet sorozatai iránt mutatkozott nagyobb érdeklődés, amelyekhez szinte valamennyi rokontudomány hozzáfűzte a saját véleményét. A témára vonatkozó szakirodalom lassacskán kezdte elérni az áttekinthetetlenség határait.12 Az addig meglehetősen marginális és provinciális belterjességben mozgó kultusztörténeti kutatásoknak Klaniczay Gábor széles nemzetközi összefüggésekbe ágyazott, imponáló szakirodalmi tájékozottságról árulkodó publikációi adtak ismét ösztönzést, aki a közép-európai régió dinasztikus szent király tiszteletének politikai-teológiai összefüggéseit igyekezett tisztázni elsősorban Szűcs Jenő (1928-1988) szintézisei és az idehaza alig ismert 16
