Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: Szent László tiszteletének kutatástörténete (1977-2007)
KERNY TERÉZIA SZENT LÁSZLÓ TISZTELETÉNEK KUTATÁSTÖRTÉNETE (1977-2007) kurrens nemzetközi szakirodalomra támaszkodva.13 Vizsgálódási körébe bevonta a zarándokhelyek, a búcsújárás, az ereklyekultusz mechanizmusát is, amelyek kutatása ekkortájt Magyarországon még szintén gyermekcipőben járt. Ilyenfajta komplexitással utoljára Pásztor Lajos (1913-1997)14 és Szövérffy József (1920-) valamint Bálint Sándor próbálkozott. (Szövérffy 1943) A barokk kultusztörténeti kutatások fontosságára vele párhuzamosan Tüskés Gábor hívta föl a figyelmet. (Tüskés 1984) Szilárdfy Zoltán néhány XVII-XVIII. századi ikonográfiái típust elemzett. (Szilárdfy 1984) Galavics Géza a Szent László-kultusz XVII. századi törökellenes vonásairól írt. (Galavics 1986, 75-76., 101-102.) Kerny Terézia Szent László szétszóródott ereklyéiről állított össze egy teljességre törekvő jegyzéket, egy másik rövid tanulmányában pestisellenes szerepkörére mutatott rá, a harmadikban pedig egy speciális barokk kori ábrázolásáról írt. (Kerny 1992; Kerny 1993c; Kerny 1997) Lassacskán megindult a tetemes mennyiségű, de mindezidáig teljesen elhanyagolt XIX. századi képzőművészeti emlékanyag föltérképezése is. Az első összefoglalásokat Szabó Júlia (1939-2004) és Gellér Katalin írta. (Szabó 1993; Gellér 1995) „Ha az állam bekebelez egy ünnepet, ráhúzza a maga protokollját” Az 1989 után bekövetkező politikai változások után Ópusztaszeren Szent László tiszteletére egy kápolna építését határozta el az Amerikában élő Tárkányi László, a Szent László Rend lovagja, a Pallaviciniek elpusztult neoromán stílusú temetőkápolnájának megmaradt műszaki tervei szerint. Szándéka egy több szálon futó, politikai-ideológiai felhangoktól sem mentes folyamat kezdetét jelentette. Ezek közé tartozott például, hogy a korábban hivatalosan elfojtott ősmagyar kutatás szelleme kiszabadult a palackból.15 A rendszerváltás eufórikus érzelmi hangulatában igen kedvező fogadtatásra talált a kerlési ütközet képsorozataival való foglalatoskodás. A nyolcvanas évek kizárólag szakmai alapon nyugvó véleménykülönbségei a kilencvenes években hatalmas vitába torkollottak, majd ízléstelenségig fajuló ellenségeskedésig vezettek.16 A sorozatokkal való foglalatoskodás vajmi kevéssé emlékeztetett már a valódi kutatásra. A megfogalmazott nézetek két markánsan elkülöníthető táborra polarizálódtak. Az egyik tábor képviselői a honfoglalás előtti hősi epika, az ősi magyar mítosz motívumait és nyomait keresték a ciklusokban. Olyan fantazmagóriák születtek, amelyek a valós tényeket helyettesítették. Az ötletetek zabolázatlanul burjánoztak, torz elképzelések, fölöttébb zavaros elmeszülemények láttak napvilágot, amelyeknek soha nem volt semmiféle történelmi alapjuk, mégis sikerekkel büszkélkedhettek; sőt öngerjesztő, agresszív módon újabb és újabb riasztó hipotézisekhez vezettek. Korrekt szakmai viták ezen a térfélen szóba sem kerülhettek. Az ekkoriban megjelent műveket azonban igazságtalanság lenne sommásan elítélni, mert igen magas színvonalúak is akadtak közöttük. Mindenekelőtt Veszprémy László tanulmányára kell hivatkozni, aki hadtörténeti aspektusból vizsgálta az ütközet forrásproblémáit. (Veszprémy 1991) Lehetőség nyílott László Gyula (1910- 1996) két évtizede kiadatlan kéziratának megjelentetésére is.17 Könyve, mert mondanivalója kényegében már több évtizede közkézen forgott, újdonsággal nem igazán szolgált sem a szaktudományok képviselőinek, sem a belőle sarjadt „vadhajtások” dilettáns szerzőinek. Érdemi bírálatokban, föltehetően éppen ezért, nem 17
