Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: Szent László tiszteletének kutatástörténete (1977-2007)
KERNY TERÉZIA SZENT LÁSZLÓ TISZTELETÉNEK KUTATÁSTÖRTÉNETE (1977-2007) Kerny Terézia SZENT LÁSZLÓ TISZTELETÉNEK KUTATÁSTÖRTÉNETE (1977-2007) Az 1949-től gyökeresen átrendeződött belpolitikai helyzet — sok egyéb mellett — negatívan éreztette hatását Szent László tiszteletének feldolgozása terén is. Igen hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy érdemi előrelépés történhessen ezen a téren.1 Az áttörést az I. László trónra lépésének kilencszázadik évfordulója alkalmából az esztergomi Keresztény Múzeumban rendezett kamara-kiállítás jelentette 1977-ben, amelyen nívós irodalmi és képzőművészeti anyag reprezentálta a király uralkodásánakjelentőségét.2 (Mezey 1977; Kovách 1978; Cséfalvay 1983) Szentségéről ekkor ugyan még nem eshetett szó, de maga a tény, hogy egyáltalán megemlékezhettek róla, már óriási előrelépést jelentett a kényszerű hallgatás évtizedei után.3 Az uralkodó szentségét Lékai László bíboros, prímás (1976-1986) helyezte előtérbe, aki a Szent István Társulat közgyűlésén Szent László egyházhűsége címmel tartott előadást. Méltatása nyomán azután hamarosan újabb és újabb publikációk állították középpontba Szent László alakját. Az Új Ember és a Vigilia hasábjain Bálint Sándor (1904-1980) néprajzkutató tett közzé rövid közleményeket kultuszáról.4 (Bálint 1977a; Bálint 1977b; Bálint 1977c; Bálint 1977d) Színvonalas közleményei után Ünnepi kalendárium című kétkötetes, máig megkerülhetetlen kultusztörténeti adattárában már összegzésre is vállalkozott, érintve a Szent Lászlótisztelet valamennyi szóba jöhető aspektusát. (Bálint 1977e, 480-507.) Megjelent ugyanekkor egy emlékkönyv is Györffy György (1917-2000) tanulmányával, néhány liturgikus mű és oklevél magyar fordításával, melyet egy jól válogatott, középkori alkotásokat fölvonultató képanyag kísért.5 (László király 1977) Vízkelety András az 1979-ben rendezett Peter Parler-konferencián a László Gyula és Vargyas Lajos (1914-2007) által képviselt — Bálint Csanád által módszertanilag „keletpreferencia-szemléletnek” nevezett6 — őstörténeti értelmezési kísérletekkel szemben (pontosabban mellette) arra a fölismerésre jutott az irodalomtörténet oldaláról, mint néhány évvel korábban Marosi Ernő művészettörténeti szempontból.7 (Vizkelety 1980) Koncepciója szerint a kerlési ciklus megformálását a nyugati lovagi kultúra szépirodalmi alkotásai, regényei, költeményei és képzőművészeti alkotásai befolyásolhatták — nem tagadva meg a látensen tovább élő honfoglalás kori, illetve eurázsiai mitológiai hagyományok áttételes közvetítő szerepét sem. A tanulmány megjelenésekor hatalmas vihart kavart és a középkorral foglalkozó művészettörténészek, irodalmárok többségét a problémakör továbbgondolására sarkallta. A folklórkutatók zöme viszont mereven elutasította észrevételeit. A két, szemléletében gyökeresen eltérő álláspont mintegy leképezte az akkori magyar politika és szellemi élet mozgásterét is.8 A téves attribúciók és prekoncepciók sokasága arra ösztönözte Török Gyöngyit, hogy a szepességi Mateóc (Poprad-Mateojvce, Szlovákia) Szent István király plébániatemplom főoltárának stiláris vizsgálatakor kitérjen a középkori Szent Lászlóikonográfia egyik meghatározó típusának, a magyar királyszentek együttes ábrázolásának (Sancti Hungáriáé reges) problematikájára s összeállítsa legismertebb emlékeinek jegyzékét, amellyel Marosi Ernő föntebb idézett 1973-as problémafelvető tanulmánya után elsőként foglalta össze e témát. (Török 1980) 15
