Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Czibula Katalin: "Két napnak a' nagy égen nincs helye". Szent László király alakja az iskolai színpadon és a hivatásos színjátszás kezdetén
CZIBULA KATALIN SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ALAKJA AZ ISKOLAI SZÍNPADON ÉS ... használta forrásként, mint a XVIII. századi drámaszerzők, hanem Thuróczy krónikáját. A kritikai kiadás meg is teszi az összehasonlítást, és megállapítja: „A Belső Háború ban szorosabban követte Thuróczyt, mint a Salamon Királyban!’ (VÖM 7. 367.) Ugyanakkor olyan szempontok is felmerülnek, melyek a XVIII. századi drámákkal való összevetést kihagyhatatlanul kínálják. Ezek nem bizonyítják, hogy Vörösmarty bármelyik iskoladrámát forrásként használta, vagy akár csak ismerte volna, pusztán reprezentatívan mutatják, hogyan alakult át László alakja a magyar drámaíró-hagyomány mintegy ötven éve alatt. A hazaszeretet kérdése mindegyik vizsgált drámának központi problémája, értéke, amelyhez különbözőképpen viszonyulnak a szereplők. De például a Megszégyenült irigységben mindkét tábor határozottan meg van győződve arról, hogy hazáját szolgálja, sőt a haza szolgálata kívánja meg az ilyenolyan erkölcsi megítélés alá eső eszközök alkalmazását. Ahogyan a darab legellenszenvesebb szereplője, Ernyei fogalmaz: „Kardra Legények, Hazátokért, királytokért, békességtekért, javaitokért, szerelmes magzatitokért kell ma mérges ellenségünkkel, Géjzával szemben állani.” (RMDE 5/1. 201.) Ellentétben Vörösmarty világával, ahol a hazaszeretet igazi mozgatórugói csak a László-pártiakat mozgatják. Hiszen Salamon királlyal éppen azért kerül ellentétbe a két fejedelem-királyfi, „Mert rósz tanácsot hallgat, ’s Vid’ szavához, S gőgös nejéhez hajlik, nem hazánkhoz.” (VÖM 7. 244.) — fogalmazza meg éppen László. Ennek megfelelően Vid a rossz tanácsadó Vörösmarty drámájában, benne az intrikus sátáni alakjává módosul a magyar klasszicista drámák korábbi konvenciójából építkező rossz tanácsadó,6 Sophia királynéban pedig a hőst megrontó nő végzetes alakja ölt testet, mindkettőjükben — mint azt megállapítják — shakespeare- i nyomokon. A korábbi drámák Ernyeije ebben a későbbi változatban egyértelműen pozitív figura, aki a király oldalán állva, a két csoport között közvetítve akarja megóvni uralkodóját a rossz döntéstől, hazáját a vérontástól, de sikertelenül. Megjelenik a drámákban az a remete-alak is, akit a nagyváradi programból Váczi néven ismerhetünk, de rokona a Friz-dráma remetéjének is, akit ott Apournak hívnak, az ismeretlen szerzőjű feldolgozás pedig Eubulusnak nevez. Láthatólag már az első változat keletkezésekor izgatta ez a szereplő Vörösmartyt, hiszen A’ Belső Háború színlapján feltűnteti: „Váz, Remete, Vácz körűi”, de igazi drámai szerepet a Salamon Királyban kap Sorvatag beszélő néven. Itt a döntő ütközet előtt megjósolja Salamonnak László pártjának győzelmét, méghozzá ugyanúgy egy csillag képével, mint a váradi püspökséget alapító Szent Lászlónak Váczi: ’’Fölkelni láttam László’ csillagát, ’S előtte, mint a’ villámverte sas Esett, ’s estében elhúnyt, csillagod.” (VÖM 7. 252.) A klasszicista drámák visszatérő eleme az igaz uralkodó panasza, aki nem akarja, hanem kötelességként viseli a koronát, hogy a történelmi feladat teljesítésénél mennyivel könnyebb a közemberek (visszatérő elemként a természet közeli emberek, a pásztorok) élete, panaszának másik szólama a trón magánya: az a probléma, hogy a trónra került ember az udvar színes világában elveszíti tájékozódási képességét, emberismeretét, és nem képes megkülönböztetni az igazat a hamistól. A jezsuita Friz drámájában az udvar színes világát a remete rajzolja meg Salamonnak (Demeter 2006.), ezzel foglalva állást az elvonulásban töltött élet mellett: 153
