Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Czibula Katalin: "Két napnak a' nagy égen nincs helye". Szent László király alakja az iskolai színpadon és a hivatásos színjátszás kezdetén

ARRABONA 2008.46/1.

TANULMÁNYOK

„Vajki ritka madár az Uralkodókhoz az igaz barátság! A koronának gyüröi, mint a gyémántokat, úgy a sziveket is egybe soha nem kapcsollyák. Szerencsét vadász az Udvari Sereg, nem a királyokat, maga hasznát űzi.” „Számkivetést szenved most az Udvarokból az igasság.” „Es midőn a hizelkedök csoportos Serege más szemmel festi a dolgokot, ki hiszi meg szavát egy igaz mondónak?” „Bátor a gyilkosok tőrét és mérgek italát el kerülyík a Királyok, de a hízelkedő nyelveknek fulánkit el nem kerülhetik.” (RMDE 4/1. 262-263.) Az iskoladrámákban tehát éppúgy megfigyelhető ez a szólam, mint később a hivatásos színjátszás kezdetén írt tragédiákban, melyek végülis többnyire sikertelenül aspiráltak sikeres színpadi előadásra. Úgy tűnik azonban, hogy ennek ellenére a folytonossághoz hozzájárultak azon a módon, hogy a Titus, Cyrus, Caesar szájából elhangzó keserű érvelés,7 amely Bessenyei drámáiban is visszhangzik tovább, most Vörösmartynál is megjelenik, habár módosult formában. Legfontosabb különbség az előzőekhez képest az, hogy ezeknek a szólamoknak a célja nem a jó uralkodó bemutatása, hiszen nem is az ő szájukból hangzik el: mind Géza, mind László biztosan tájékozódik emberei erkölcsi megbízhatóságában, és történelmi feladatuk fölvállalásához sem fér kétség, annál is inkább, hiszen soha nem mutatkoznak meg privát emberként a drámában.

Salamon viszont annak ellenére, hogy teljesen egyértelműen, szavakban fejezte ki Vid iránti érzelmeit, Vid hamis céljainak ismeretét, később így fordul hozzá: „A’ szűk időben bővek vágyaink.

Egyet kívánnék én csak: azt kívánnám.

Hogy tárva állna szíved itt kezemben...” (VÖM 7.167.)

Az uralkodói magányosság és egyszerű élet iránti nosztalgia pedig egyenesen Vid monológjában módosul és vált értéket a következőképpen:

,,A’ gyenge, oh mi könnyen élhet az,

Kit nem vezetnek nagyra vágyai,

’S elégszik avval, a’ mit bir keze.

De én, hevemben dörgő háború,

Veszélyt keresve, aggok, nyugta nincs Lelkemnek, és testemnek itt alatta.” (VÖM 7. 194.)

Mindkét drámaváltozatban nagy hangsúlyt kap László alakja, sokkal nagyobbat, mint a Salamon királlyal foglalkozó iskoladrámákban. Géza szelíd szólama mellett László a hadvezéri személyiség. Olyannyira, hogy az isteni gondviselésbe vetett hit A’ Belső Háború ban még László érvelésében tűnik fel:

”Ne csüggedezz jó Bátya, gondja van A’ fenn uralkodónak reánk.” (VÖM 7. 129.)

A Salamon Királyban viszont Géza szájába adja egy másik helyen a pietas hasonló hangulatú szavait a szerző:

„Az a’ ki most mentségül tégedet Küldött, ezentúl küldhet másokat,

’S ha úgy akarja, el nem pusztulunk.” (VÖM 7. 201.)

A szent király alakja egy mozzanatban viszont szinte a legendák világát idézi fel a drámában: Salamon azért rettegi Lászlót, és fut meg előle a végső ütközetben is, mert

„Híre terjed, hogy László’ vasát Isten vezérli, angyal sújtja le;

154