Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Czibula Katalin: "Két napnak a' nagy égen nincs helye". Szent László király alakja az iskolai színpadon és a hivatásos színjátszás kezdetén
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK Majd az 1820-as évek romantikus történelmi drámáiban jut újra fontos szerephez Szent László király. Vörösmarty korai drámája, a Salamon Király 1826-ban keletkezett, első változatát viszont, mely mind struktúrájában, mind nyelvi formájában oly erőteljesen különbözik a későbbi szövegtől, hogy a kritikai kiadás külön szövegként hozza, 1822-re datálják. Ezt a változatot, bár maga Vörösmarty szintén Salamondrámaként emlegeti, a sajtó alá rendező Brisits Frigyes A Belső Háború címmel különbözteti meg, nem jogtalanul. Ugyanis az első változat valóban határozottan szereplőcsoportokból építkezik: a Salamon- illetve a Géza- és László-párti magyarság két részre szakadt, hatalomért küzdő csoportjából, mindkét oldalon több jellegzetes karakterrel, akik dramaturgiailag inkább egyenrangúak, minthogy hierarchiába lehetne őket állítani. A királyt, Salamont inkább rangja, mint a drámában betöltött funkciója emeli ki a többi szereplő közül. A későbbi változatban némileg átalakulnak a sajátosságok: az egyik oldalon határozottan körvonalazódik az uralkodó, Salamon király alakja, aki egy hamis és egy igaz tanácsadó között tétovázva, anyja és felesége ellentétes impulzusai között keresi a helyes cselekvés terét. Ezt a hangsúlyt erősíti pl. az expozíció átalakulása: míg A’ Belső Háborúban László és Géza tanácskozásával indul a darab, a Salamon Király a király illetve a két asszony, Neste anyakirályné és Sophia királyné párbeszédével vázolja a Nándorfehérvár után indított szituációt. A másik oldalon pedig egyszerűsít Vörösmarty, elhagyja Lambert herceg szerepét, és egy másfajta dramaturgiai struktúrát állít fel, amelynek fontos szereplői: a trónra alkalmas uralkodó(jelölt), Géza, a magyarság legtekintélyesebb harcosa, egyben bölcs hadvezére, László és az erős, bátor és mindenek fölött hűséges Opos. Ezen a póluson a negatív erőket az áruló főtisztek, Szónok, Bikás és Petrud képviselik. Láthatóan hasonlít a drámai szerkezet a későbbi Czillei és a Hunyadiakhoz annyiban, hogy míg a negatív oldalon egy központi alakot, Salamont illetve Czilleit állít fel a drámaíró, a pozitív alakok csoportjában történelmi hősök sorát vonultatja fel. Ezzel együtt sem A Belső Háború, sem a Salamon Király nem tartozik Vörösmarty legjobb drámái közé, és azért is maradt fenn két szövegváltozatban, mert az első bírálatok után Vörösmartynak elment a kedve a dráma csiszolásától, publikálásától, és csak évek múlva tért vissza hozzá. Két barátjának, Klivényi Jakabnak és Teslér Lászlónak küldte el a darabot, és Teslér válasza lelkesedésbe és dicséretbe vegyített bíráló megjegyzései mutatják a fiatal költő próbálkozásának meg nem értését. Teslér levelében a romantikus dráma modemnek nevezhető kritériumait hangsúlyozza, a klasszika hagyományárnak ellenében, amikor azt úja: „Utóbbi Darabjaidban pedig önts nagyobb originalitást, az az: adj nékik nem csak hellyel hellyel, hanem az egész folytában magyar charaktert; ne fesd tehát személyeidet sem talán magad érzeményeidbül; sem a’ mostani időkbül, hanem fesd a’ természetet magát, a’ charaktert és a’ lelket. Hogy ezt is meg tehesd, a’ Históriának, honnét darabodat veszed, mély stúdiumát ajánlom... különösen pedig Görög Mythologiát ne adj hősseidnek...” (VÖM 7. 322.) Az argumentáció következő része azonban méltán sérthette Vörösmartyt, hiszen a „mély stúdiumok” példaképeként Kisfaludy jelenik meg, aki lehet, hogy jó drámaíró, de históriai mélysége éppen nincsen. „Tekints Kisfaludyban a’ kit az egész világ irigyelhet nékünk, ott minden festésben megtalálod a’ magyart a’ mint ő él, mozog, jár, vigad, érez s tbb.” Annál is inkább érthető Vörösmarty megtorpanása, mivel valóban folytatott történelmi stúdiumokat a dráma megírása előtt. Talán még mélyebbeket, mint a történelemmel tananyagszinten foglalkozó paptanárok annak idején. De nem Bonfinit
