Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Czibula Katalin: "Két napnak a' nagy égen nincs helye". Szent László király alakja az iskolai színpadon és a hivatásos színjátszás kezdetén
-L 1 ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK szereplője László maga. A szerzőt az a pillanat érdekli, amikor a krónikák szerint Salamon a vesztes ütközet után elmenekül az országból, és az isztriai erdőkbe vonul vissza, hogy haláláig remeteéletet éljen. László alakját Salamon szavai rajzolják a néző elé, miután az elkeseredett, öngyilkosságra készülő király az életét megmentő remetében egykori nevelőjére ismer, és elhatározza, hogy hatalmáról önként lemond, a koronát átengedi Lászlónak: „László, édes Etsém, néked engedem Koronám; jobban mondhatom, terhes munkáimot te reád terittem, hogy egyedől csak magomra viselhessek gondot... Te pedig, szivemből kévánom, számos esztendőkig Uralkodgyál a Vitéz Magyar Nemzetségen; ezt védelmezd, ezt magasztald, ezt erősítsd...” (RMDE 4/1. 269.) A dráma nem teszi fel kérdésként, hogy László miért alkalmasabb a trónra, mint Salamon. Azzal argumentálja csupán a „Sommás elő köszönetében, hogy: „az Ország jeles Koronája, mely Salamon fején mint Mádár ág Szálon, mindenkoron ingadt (mert háromszor aztat fejére emelte, s-annyiszor vesztette), Lászlónak fejébe, mint kö szál hab között, állandó marada.” (RMDE 4/1. 252.) A jezsuita Iliéi János Salamon király Lászlónak foglya című drámájában valóban színpadra lép a szent király is mint szereplő. A darab időben a Friz-dráma előzményeit dolgozza fel: Salamon és László békét kívánnak kötni a mosonyi mezőn, de Salamon cselt vet Lászlónak, amit viszont az megtud, és a csel visszájára fordul, László ejti fogságba Salamont. A drámát — a szöveget kiadó Alszeghy Zsoltné után — Vörös Imre elemezte egy tanulmányban, és következtetésével maximálisan egyetértünk. Szerinte a dráma László alakja igazi barokk athleta Christi, aki „háromszorosan diadalmaskodik: Zabolts iránti irgalmassága révén erkölcsi tekintetben, Salamonnal való párbeszéde során a logikus érvelés terén, a darab végén pedig katonai-politikai szempontból is.” (Vörös 1999. 135.) Két fontos motívumot említenék még Iliéi János drámájából: az egyik a trónra alkalmasság kérdése. A magyar iskoladrámák nagy csoportjában visszatérő téma a hatalom, a legitim uralkodó, a helyes uralkodás problematikája. A jó uralkodó alakjának rajzát számos elem árnyalja a különböző drámai megoldásokban, de szinte kivétel nélkül jellegzetes tulajdonsága, hogy nem vágyik a hatalomra, nem kiváltságként, hanem kötelességként éli meg trónra kerülését. Mintha a bibliai non est volentis értelmezné az uralkodók alakját, és csupán a könyörülő Isten útmutatását elfogadók lehetnek alkalmasak az uralkodásra. Ebben a drámában is a születési előjogoknál erősebb argumentáció, hogy László nem akar király lenni, „erőn-erővel ragasztották ezt az igát az Országnak érdemes, értelmes tagjai.” (RMDE 4/1.316.) Annak ellenére, hogy, Salamon azzal érvel, hogy „Magyar Országhoz jussomat Atyámnak vérivel hoztam e’ világra.” (RMDE 4/1. 315.) A trónra alkalmasság másik fontos kritériuma a hazához való viszony: a hazaszeretet is csupán a jó uralkodót jellemzi, hiszen Salamon kész arra, hogy „fenekestül fel-forgatom, vérben, tűzben hagyom az Országot.” (RMDE 4/1. 304.) Ezzel szemben László erkölcsi fölényét nemcsak az adja, hogy megmenti az ellenséges Zabolts életét, hanem a haza érdekének állandó szem előtt tartása: „a’ ki ronttya, bonttya Hazáját, és vérenkedik, hogy el-üthesse arany páltzáját: nem Király..Az ellenségeskedésnek sem ő az oka: „nem- is azért kötöttem kardot, hogy hamvá porrá tegyem, fel-bitangollyam édes Hazámot.” (RMDE 4/1. 308-309.) Később pedig Zabolts is azért áll László oldalára, és válik a dráma pozitív szereplőjévé, mert a király érdekei helyett a haza védelmét tartja szem előtt: elítéli Salamon tűzzel-vassal pusztító szándékát, és meggyőződik arról, hogy László a mentalitásában alkalmas király.2 148
