Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Kilián István: Slavkovski Benedek drámája Salamnon, valamint Géza és László küzdelméről (Privigye, 1718)

ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK így hangoznak László szavai magyarul: »Ottó téged, is engem is szeret, s most tőle kíséreljek meg segítséget kérni? Ehhez a szeretethez hozzájárul még a kettőnk közötti szövetség. Elmegyek. Ottó tudja, hogy a szomszédság joga mit parancsol. Jó kapcsolatunkat a vérségi kapcsolat is biztosítja, s ez győzelmet biztosít a szö­vetségeseknek.« A második actus tizenegyedik scénájának színhelye Csehország. László több csa­pategységet kér segítségül Ottótól, mielőtt azonban még Gézához a jó hírrel László megérkezne, Solandus — a dráma nagyon sok jelenetben visszatérő énekese — az ütközet szerencsés kimenetelét jósolja meg. Gyorsan felállítják a csapattesteket a csata színhelyén: a jobb szárnyon helyezkedik el Ottó, a balszárnyon László a csa­pataival, Géza pedig a mező középső részén foglal helyet katonai egységeivel együtt. Ezt a felállást a királyi csapatból egy őrszem természetesen jelenti Salamonnak. Legközelebb már csak a harmadik actus ötödik jelenetében találkozunk László­val. A véres és nagyon kemény ütközet után a csata színhelyén az egymással szem­ben harcoló felek hadi jelvényei szétszórva maradtak. Vidust Ottó szúrta át fegy­verével. Salamon király felismeri Géza vezér hadi jelvényeit, ezért úgy intézi, hogy katonái Géza csapatai irányában induljanak. László felölti magára fivérének, Gé­zának fegyverzetét. Salamon király tehát nem Gézával, hanem a félelmetes hírű, erős László herceggel kerül szembe. így László hátulról, Géza pedig szemből támad a királyra, akit menekülésre kényszerítenek. A hetedik jelenetnek szinte egyetlen szereplője László. Végigjárja a csata színhelyeit, s a halottak között felfedezi ellen­sége holttestét is. Tudván tudja azonban, hogy mindenkit, még ellenségeit is ke­resztény módra kell eltemetniük. A végső tisztesség minden halottnak kijár. így el­mélkedik László magában a csata színhelyén: Ladislaus „Honor jubet Spectata pietas praecipit humari vagum. Fusos per agrum milites; igitur decens Cadaver omne funus excipiat. Ratas Praestate leges Numinis. Vidus silet, Ni fallor isthac saucius in umbra, brevem Aut funere diem clausit. Hic ipse est. Migrat Sic perduellis dolus in occasum, rotis, Quas cudit Erebi portitor, Charon, reos Ad Stygia stagna devehens. Noctis miser Taces in antro, qui vafris diem unicum Non transigebas fraudibus inanem. Sciunt Funera vel ipsa, campus hic longe satur Fuso cruore, te mali authorem, et meras Natam fatetur belluam ad rixas. Throni Pestis fuisti, Patriae latro, ac vadum Tegens dolosos gurgites, praedo ruens In spolia Regni, vultur Ungariae, cinis Incendia fovens, assiduus Acheron, salum Praegnans procellis, tristium malus faber Discordiarum. Triste documentum jaces 138

Next

/
Thumbnails
Contents