Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kilián István: Slavkovski Benedek drámája Salamnon, valamint Géza és László küzdelméről (Privigye, 1718)
KILIÁN ISTVÁN SLAVKOVSKI BENEDEK DRÁMÁJA SALAMON, VALAMINT ... Juvat minacis flatibus. Locus est mea Mente variandus. Vade, ne fusi simul Demus furori sanguinem insontem, ac pati Cogamur extrema mala!” Az idézett sorok értelme az alábbi: »A balsors nyilván megoszt minket—mondja László. — A nap és az óra engem is, téged is halállal fenyeget. Vajon, ha reményünk elfogy, melyikünket feszíti keresztre a szörnyű félelem? A fenyegetettségünk ismerete azt tanácsolja, hogy menjünk el a harag hullámai elől. Az én tudatomban van hely a változtatásra. Menj el te, hogy végül is ártatlan véred ne ömöljék ki az enyimével együtt, és ne kelljen elszenvednünk a legvégső rosszat!« László itt fivére, Géza életét akarja megmenteni. Géza ezután öltözetet vált, hadvezetői ruháját kicseréli az udvarban szolgálatot teljesítőkével, s nemcsak öltözetet cserél, hanem beszédének stílusával is igyekszik utánozni a szolgákat. A darab során Lászlóval legközelebb a második felvonás ötödik jelenetében találkozunk. Ekkor azonban Salamon börtönét megnyitva szabadon bocsátja a görög legátusokat, a hadi események azonban az őt őrző katonákat is menekülésre kényszeríti. Lászlónak azonban megígérték, ha szüksége lesz rájuk, természetesen a legkeményebb helyzetben is mellette akarnak maradni. S míg ezt a katonák kinyilvánítják, László Salamon börtönéhez ér, és kardját szólítja meg így: Ladislaus „Ergo mucro Cujusque liber prodeat, meis furat Jussis paratus. Conspicio nigram cavi Ni fallor umbram carceris: velox pium Aude caterva facinus! (Effringit carcerem.) Incolumis domum Legate patriam repete! Quod vides scelus Vido patratum authore, modo lateat. Pede Vindicta lento graditur.” Az idézett részlet így értelmezhető: »Tehát ez az a kard, amely szabaddá tehet? Most parancsomra készen dühöngjön! Most pillantok meg egy sötét barlangot, hacsak nem tévedek, ez itt a börtön homálya. No, kardom, merd megtenni a legjámborabb rosszat!« Majd ezután kardjával feltöri a börtön zárát, s így szólítja meg a törvénytelenül börtönbe vetett Legátust: »Most sértetlenül indulj haza, követ úr, amit itt látsz az vétek. Vidus a szerzője ennek a bűnnek. Ő most éppen rejtőzködik. A bosszú lassú lábon halad.« A második actus hatodik jelenetében Géza és László párbeszédének vagyunk szemtanúi. Lászlót Géza Csehországba Ottóhoz küldi, hogy Salamon ellenében tőle segítséget kérjen. Géza dühös szavaira László kimérten csak nagyon keveset válaszol: Ladislaus „Othonem tui Meique amantem experiar. Hic foedus sacris Foederibus addet. Pergo: jura quid velint Affinitatis, Dux Otho novit. Bonos Habent catenae sanguinis nexus, parant Invicta junctis robora.” 137
