Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Maczák Ibolya: Szent László-prédikációk más szentek ünnepeire
MACZÁK IBOLYA SZENT LÁSZLÓ-PRÉDIKÁCIÓK MÁS SZENTEK ÜNNEPEIRE Maczák Ibolya SZENT LÁSZLÓ-PRÉDIKÁCIÓK MÁS SZENTEK ÜNNEPEIRE A romantika kora előtt az eredetiség fogalma irodalmi művek esetében ismeretlen volt. Ebből adódóan tulajdonképpen bárki korlátlanul, jószerivel következmények nélkül meríthetett a már meglévő alkotásokból, akár a szerző megnevezése nélkül is. A több különböző szövegből létrehozott újabb szöveg alakító folyamatát kompilációnak nevezzük. Az ilyen technikával írt művek esetében Hargittay Emil szavaival élve „a szerzői novum nem a saját fogalmazású »új gondolatok« közlésében keresendő, hanem a szöveg kialakításának, megfogalmazásának módjában, a szöveg átstrukturálásának, a kompiláció technikájának érvényesülésében.” (Hargittay 2001, 251.) Illyés András erdélyi püspök-hitszónok prédikációi kapcsán jószerivel fel sem merül az eredetiség kérdése. Elsősorban azért, mert ő maga ismertette forrásait 1690-ben nyomtatásban is megjelent prédikációskötetében a következőképpen: „Mind ezekről külön-külön hármas és igen hasznos, és mindeneknek tudni igen szükséges prédikátiokat írtam, deákul, és magyarul, a szentírásbol és szent atyák, doctorok bölcs mondásaiból: sok tudós, és nevezetes olasz doctorok írásiból: és ama nagy Pázmány Péter Kárdinál: és ö hozzá hasonló Káldi Geörgy pap jesuita, a magyar anyaszentegyház fö doctori írásiból, sok szép üdvösséges tanúságokat kiszedegetvén.” (Illyés 1692. [Elöljáró beszéd.]) Arra, hogy Illyés egészen pontosan mit értett „kiszedegetett tanúság” alatt, nincs pontos információnk, azonban tény, hogy beszédgyűjteményének jelentős hányadát Pázmány és Káldi prédikációiból állította össze.1 Igaz ez a szerző Szent László napjára írt prédikációira is. (Illyés 1692, 73-80.) Erre Lukácsy Sándor már 1995-ben felhívta a figyelmet,2 a jelenség részletező bemutatásával azonban adós maradt. Erre teszünk kísérletet az alábbiakban. Az Illyés-beszédek szövegének elsődleges kialakítását minden bizonnyal két lépésben oldotta meg a kompilátor: a Pázmány-prédikációt három részre osztotta és a szükséges szöveghelyeken Szent László nevével, illetve az egykori uralkodó életére vonatkozó adatokkal pótolta az eredetileg Szent Mártonra alkalmazott megfogalmazást. (Pázmány 1905, 679-693.) így lett egy Márton-beszédből — három László-prédikáció. (Illyés 1692, 60-67., 67-73., 73-80.) Ezt követően több ízben kisebb változtatásokat is eszközölt a Pázmány-szövegen. Ezek főbb típusait egy-egy példán keresztül mutatjuk be.3 Illyés gyakorta másként fordította a forrásokat, mint Pázmány: Illyés Pázmány „(...) írja Lucanus: Nulla fides, pietasqe viris, qui Castra sequuntur. Sem hitek, sem kegyességek a’ tábori férfiaknak.” (Illyés 1692, 62.) „(...) írva hagyott Lucánus a romai hadakozókrúl: Nulla fides, pietasqe viris, qui castra sequuntur, venalesque manus, ibi fas, ubi maxima merces; hogy nem találtaik a tábori emberekben jóság és tekélletesség.” (Pázmány 1905, 681.) 123
