Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
R. Várkonyi Ágnes: A "Királyi cédrus" Zrínyi Miklós beszéde Szent Lászlóról
ARRABONA 2008. 46/ 1. TANULMÁNYOK kát önhittség, dölyfösség jellemzi. Ezzel szemben László a törvényekhez ragaszkodott, igyekezett elhárítani magától a roppant méltóság bíborát. Ébren tartotta Szent István emlékezetét. Kolostorokat alapított, felépítette a lerombolt templomokat. Saját kincstárából látta el a szegények házait és az ispotályokat. Évjáradékot adott a kolostoroknak. Az ifjú szónok élt László jellemzésére a hagyomány ismert gondolatformáival: „Fejedelmek áldott csillaga”, „szentéletű király”, „mennyei király.” Az élet kiemelkedő eseményeinél, döntő fordulópontjain azonban a cédrus a minősítő metafora. „Ez a cédrus” mikor már a királyi ékességek gazdag fürtjeit hordozta, szerényen igyekezett elrejtőzni „gyökereit a legmélyebb mélységbe bocsájtani ...” A harcokban László, „ez a cédrus”, mint valami roppant erős gyökerekkel kapaszkodó cédrus állt az ellenséggel szemben, s „az ellenség e cédrusnak ütközve hirtelen tönkrement.” László megállt a veszedelemben, mint a „a halált nem ismerő cédrus.” (Zrínyi 1634-2004, passim) A cédrusfa egyetemes szimbólum. Évezredekre tekint vissza. Rendkívül gazdagjelentéseket hordoz. Szépsége, faanyagának különleges tartóssága, élőhelyének kultusza változatos értékek jelképes kifejezésére tette alkalmassá. Szabó Júlia azzal a céllal, hogy értelmezze Csontváry cédrus-festményeit, áttekintette a libanoni csodálatos fa szimbolikus jelentéseit a különböző kultúrákban és az egymást váltó évszázadok folyamán. Az ókori keleti, és a görög-római kultúrában, az Ótestamentumban, a középkor, a reneszánsz s a barokk korában, különböző változatokban a cédrus a királyit, az örökkévalóságot, a romlás elhárítását jelentette, bár mint minden szimbólum nagyon különböző, ellentétes jelentéseket is hordozhatott. (Szabó 2000, 17. kkl; Sinkó 2000, 734.) A reneszánsz elméleti szinten egyesítette az ókori és az ószövetségi jelentéseket és új tartalommal telítette. Emblémáskönyvek tudatosították, hogy a cédrus az örök élet, a magasra törő lélek jelképe. Bőven élt vele az irodalom. Shakespeare VIII. Henrik drámájában a cédrus a hírnév, a hatalom, az új népeket teremtő szimbólum („Nagy híre lesz, új népeket teremt, / Virul s mint bérei cédrus, ágait / Kitárja szerte a völgyek fölé. / Unokáink mindezt látják, megérik, / S a mennyet áldják!”)8 Tasso és Racine eltérő tartalmakkal a különlegesség, a magasság, a szépség kifejezőjeként ábrázolják. A szimbólumok nem ismernek országhatárokat. Egyetemes jelentésük viszont az országos, nemzeti követelményekkel gazdagodik. A cédrus szimbólumot nem sajátította ki egyetlen egyház sem. A Királyi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben nem kötődött egyik vagy másik valláshoz. Katolikusok, evangélikusok, reformátusok, zsidók egyaránt élnek az Ótestamentum történeteivel. A hódoltság református és katolikus templomaiban egyaránt énekelték a cédrusos himnuszokat és a török megszállás ólomsúlyú égboltja alatt a 92. zsoltár 13. verse sajátos aktualitást nyert: „Az igaz virul, mint a pálma / fölfelé nő, mint Libanon cédrusa.” Erdélyi templomok festett mennyezetén és karzatán a cédrus gyakori stilizált ábrázolása idézheti a Példabeszédek könyvét, a zsoltárokat és utalhat az Énekek énekére. Jelképes kifejezője annak, hogy miként a cédrus túléli az évszázadokat, az igazakon nem fog a romlás, és a jövőt hordozzák. Mint minden szimbólum, a cédrus is kialakította a maga más szimbólumokkal közös változatait. így feltűnik a XVIXVII. században különösen kedvelt pelikán és főnix szimbólumokkal együtt. Noszvaj festett famennyezetének egyik tábláján a ciprusfa tetején fiait vérével tápláló pe102
