Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
R. Várkonyi Ágnes: A "Királyi cédrus" Zrínyi Miklós beszéde Szent Lászlóról
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK „a magasság fenségéig felemelkedők” „királyi fejüket magasságba emelik.” Mire a cédrusok botanikai leírásának rövid része lezárul, nyilvánvaló, hogy Szent Lászlóról van szó: „töprengve sem tudod eldönteni, mit csodálj rajta jobban, mit dicsőíts benne leginkább.” (Zrínyi 1934—2004, 361.) A szónok nagy ismeretanyagot halmozott össze. Ezek egy része, nyilván a tanulmányok anyaga, főleg az antikvitásból való. A másik része Szent László története. A felhasznált művek — Aesopus, Hesiodos, Homeros, Platon, Plinius, Silius, Vergilius, — megtalálhatók a Csáktornyái könyvtárban.6 Zrínyi későbbi műveiben is bőségesen felhasználta a beszédben idézett szerzők műveit. (Zrínyi 2004, 264, 265, 269-270, 278, 322, 327-328, 344.) László király életrajzát a bécsi diák a krónikák és prédikációk elbeszéléseiből és főleg Bonfiniból szűrte le. (Kulcsár 2004, 46.) A hagyomány gazdag anyagát csodáival és a török elleni harcra utaló új elemeivel együtt ugyancsak készen kaphatta. Mennyiben használhatta az előző években elhangzott beszédeket? Erre nincs semmi támpontunk. A beszéd szerkezete elég bonyolult. A gondolatmenet egyik tengelye a király életrajza gyermekkorától haláláig. Az elbeszélést meg-megszakítva a király lelki tulajdonságait, a jó uralkodó követelményeit, a kormányzás tudományát taglaló részek alkotják a beszéd másik következetesen végigvitt gondolati ívét. Az életrajzot és az elméleti eszmefuttatást utalások, toposzok, eredeti szimbólumrendszer és az aktuális politikai program fogja egységbe. A szónok azzal kezdte beszédét, hogy nem szólhat az uralkodóról, mégis főleg Szent László királyi erényeiről beszélt. Hangsúlyozta, Lászlónak már gyermekéveiben, majd virágzó ifjúságában megmutatkoztak különleges királyi tulajdonságai. Alázat és uralkodói fenség jellemezte. Eltitkolta királyi származását, gondoskodott a szegényekről („örömest érintette a szegények köpenyét”), a nép körében a megbecsülés adóját gyűjtötte. Bátor volt és serény, visszaverte az ellenség őrjöngő rohamát, maga is hadba vonult, a közvitézekkel sátorban élt, velük együtt tűrte az éhséget és a fáradtságot, hidegben, szabad ég alatt őrködött, és az ütközetben az első sorban küzdött. Érdekes, hogy példájáról szólva az ifjú szónok a katonát helyezte a szent elé: „mindenki szemében oly nagyon fényeskedett, hogy mintegy szentséges központként megszabta a katonai dicsőség és a szentéletűség fenséges delelőjét.” (Zrínyi 1634- 2004, 360.) A katona-király attribútumai a kor közismert toposzai. Bőségesen beszélt a szónok László személyes bátorságáról, szenvedélyesen, lelkesülten szólt haditetteiről. Elmondta, hogy változatos hadi módszerekkel harcolt, sikeres párbajt vívott „Acussal” és győzelmet aratott a kunok felett. Zrínyi majd csak három év múlva köt kardot, hogy beszálljon a végvidéki háborúba, aligha lehettek még személyes harci tapasztalatai, katonai élményei. Inkább az ókori auctorokat követte, s élt a környezetében hallott történetekkel. Ókori szerzőkre hivatkozva emlegette a később már részletesen kifejtett, a humanizmus kedvelt fogalmát, a virtust. Ha értelmezzük az ifjú szónok jellemzését, hogy miként viselkedett hőse a háborúkban, László már nem annyira a lovagi erények megtestesítője, mint inkább a század katonai fejleményeihez alkalmazkodó hadvezér. Képes magával ragadni a közkatonákat, s a vitézi párbajt úgy vívja, mint a végvári kapitányok, de a lélek erejével, tudásával, bátorságával győzött. A szónok életkorára jellemző kijelentése: „a háborúban inkább a szívre, mint az észre kell hallgatni.” (Zrínyi 1634—2004, 366.) 100
