Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. ket idézte — melyek alapvetően a magyar nemzetiségű, valamint a református polgárságot támogatták akkor —, mint a többi városnak két évtizeddel korábban kiküldött parancslevelében. (Heimler 1942, 69-70.; Paur 1858, 23.; Németh 1943; Hepding 1973) Az uralkodó azt nehezményezte, hogy a két megüresedett szenátori helyre — az 1609:44. te. értelmében — 2000 forint büntetés terhe alatt nem a korábban megszabottak szerint a magyar-szláv nemzetből választottak katolikus személyt, hanem a németek közül. A nemzeti szellemű történetírás számára érthetetlennek tűnő rendelkezést megmagyarázza, hogy Besztercebánya városvezető elitjét egyértelműen a német származású evangélikus többség alkotta az alapvetően kamarai vagy vármegyei, többségében katolikus alkalmazottakból kikerülő magyarokkal, valamint a bányamunkásságot és a kézművességet alkotó szlovákokkal szemben.

71 A nagyszombati rendelkezésekhez hasonlóan Kőszegen, Pozsonyban és Modorban is úgy szabályozták a biztosok a városi tisztújításokat, hogy a választók körét lecsökkentve a választott községre testáltatták a polgárjogúak ehhez fűződő jogait. Kőszegen „ad normám aliarum civitatum liberarum regiarum" 1691-ben Mednyánszky Pál kamarai biztos, Pozsonyban Otto Christoph a Volkra, Modorban 1696-tól Johann Fronck vezette be a elektorok útján történő szavazást, ami ellen a városi polgárság folyamatosan kérvényeket adott be, eredménytelenül.

72 A biztosok mindkét városban a változtatások okaként a tömeg által okozott felfordulást hangsúlyozták, nem is ok nélkül, hiszen a XVII-XVIII. század fordulóján számos hasonló esetre került sor részben a biztosok beavatkozása, részben a városban az adóterhek növekedése miatt egyébként is mind nagyobbá váló elégedetlenség miatt.

73 A csődület és az esetleges lázongás elkerülése végett más intézkedéseket is hoztak a kamarai biztosok. Ugyanaz a Palugyay Gábor tiltotta meg a kőszegi tisztújítások alkalmával gyakran részeges verekedéssé fajuló zavargások miatt, hogy a város kocsmáit és sörkiméréseit nyitva tartsák, mint Szakolcán, ahol a városi pince kulcsának átadása a rituálé állandó részévé vált.

74 A városokban már korábban gyakorolt módszer, miszerint szétválasztották a választókat a köznéptől, és a belső tanáccsal, valamint a polgárok összességével egy közvetítő, általában a szószóló vagy szószólók tartották a kapcsolatot, szintén alkalmas volt arra, hogy a rendbontásokat megakadályozza. A kamarai biztosok nagy többsége — a választott községek kialakításán túl — a szavazatok leadásának gyakorlatát éppen ezért szabályozta. Pozsonyban a tömeg által mintegy közfelkiáltással történt szavazást Otto Christoph a Volkra 1698-ban vetette el. A választások alkalmával kialakult nagy felháborodást és lázongást a biztos úgy igyekezett megszüntetni, hogy a községet egy külön szobában gyűjtötte össze, amelynek két ajtaja volt, egy bejárat és egy kijárat. A polgárokat ezen az ajtón egyenként kellett beengedni, hogy szavazatukat a biztos jelenlétében leadhassák.

75 A módszer ugyan járt bizonyos hátrányokkal is, hiszen a kamara kiküldöttei így a jelölés és esetenként a választások menetébe nem tudtak beleszólni, mint ahogy Sopronban ezt Erdődy Kristóf Antal felismerte, de javaslata, hogy előtte történjen a község jelölése és szavazása, nem talált támogatót.

76 A lázongástól való félelem miatt a kamarai biztosok igyekeztek a választás napján a voksolást minél korábbi órára tenni. Esztergom 1724. évi statútumában ugyanis kimondták: hogy a tumultust okozók ne gyűlhessenek össze megfelelő számban, ezért a választásnak és a bíró beiktatásának délután 3 óráig meg kell történnie. (CJM 72