Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... zül valók. A kamara azon óhaja, hogy Nagyszombat tisztújítására ne egy mozgóünnepen kerüljön sor, nem valósult meg. A város ezt követően is minden évben Húsvét hétfőjén kerített sort vezetőinek megválasztására. A kamara ebbe végül kénytelen volt belenyugodni, talán éppen azért, hogy az államigazgatás számára fontosabb tételek megvalósulhassanak. Az új választási gyakorlat, miszerint nem a teljes község, hanem a választott község, vagy a külső tanács választott, ugyanis érvényben maradt, és ezután így választották meg a nagyszombati bírót, polgármestert és kapitányt.

67 A választás e módon történő szabályozása egyértelmű előnyökkel kecsegtette a kamarai biztosokat, hiszen ha a választott községbe megfelelő embereket sikerül beválasztatniuk, akkor nem a teljes, polgárjoggal rendelkező községgel kell valahogy dűlőre jutniuk — ez feltehetően nem sikerült volna az evangélikus többségű városokban —, hanem elegendő a külső tanácsot meggyőzni. A város nemzetiségek szerinti delegálási és választási gyakorlata szintén csak nehezítette volna a kamara helyzetét, mivel így sokkal nehezebb lett volna nemzetiségenként arra alkalmas katolikus vallású személyt találniuk. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban a biztosok számára a fő problémát az okozta, hogy olyan katolikust, aki képzett, és a város is elfogadja, nehezen találtak még a katolikus egyházi székhelyen, Nagyszombatban is. Nem véletlen, hogy a biztos az esztergomi érsek nagyszombati provizorát igyekezett minél jobb pozícióba juttatni.

68 A nagyszombatiak természetesen ennek ellenére igyekeztek ellenállni a kamara követeléseinek, hiszen több évszázados hagyományokról és saját érdekeikről volt szó. Amint olyan kamarai biztos érkezett, akivel még nem volt dolguk, azonnal megpróbálták kihasználni a biztos vélt tájékozatlanságát, és megkísérelték elhitetni vele, hogy az általuk jogosnak vélt gyakorlat követendő. Ez történt 1699 áprilisának végén, amikor Philip Jakob de Hirschberg kamarai tanácsos jelent meg a városban. A külső tanács azonnal a régi módszer alapján, nemzetiségek szerint igyekezett jelölteket állítani, hogy a hat jelölt közül három szószólót válasszanak. Hirschberg azonban kellően felkészülhetett a feladatra, mert az uralkodónak 1690-ben kiadott privilégiumlevelére hivatkozva szólt hozzá a választáshoz, és ragaszkodott ahhoz, hogy a privilégiumlevél szerint történjen a jelölés és a szószóló megválasztása. A bíró, a polgármester és a kapitány választási metódusában is vita kerekedett a belső tanács és a biztos között, mert a biztos állította, hogy jelöléskor nem lehet tekintettel lenni a nemzetiségre, mivel az nem egyezik a privilégiumlevélben írottakkal vagy a többi város gyakorlatával. Mindkét alkalommal végül az ő álláspontja kerekedett felül.

69 Hasonló, teljes körű változtatásra a XVIII. század első harmadáig nem került sor a városok tisztújítási rendtartásában, de e rendelkezés szelleme egyes elemeiben más városokban is éreztette hatását. A nagyszombati választási szabályzat nemzetiségekre vonatkozó pontjai annyiban váltak minden városban használatossá, hogy a többi városban — Besztercebánya kivételével — nem találkozunk többé ilyen gyakorlattal.

70 Besztercebányán azonban éppen a kamarai biztos volt az, aki ezt a más városban nem szívesen látott módszert bevezette. I. Lipót 1691. szeptember 18-án kiadott parancslevelének ismeretében arra következtethetünk, hogy a kiküldött kamarai biztosok ugyanolyan nagy ellenállásba ütközhettek az alsó-magyarországi bányatermelés központjában 1690-ben, mint a többi városban 1670 táján. Az uralkodó ebben az utasításában is az 1647:78., 1635:21. és az 1609:44. törvénycikke71