Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... zunk-e. Ha ugyanis a választás elektorok (vagyis általában az ún. választott község, electa communitas, vagy sok esetben az ezzel egybeeső külső tanács) által történt, és/vagy a választás rituáléjában a szószólónak különleges szerepet szántak, akkor elsőként a választás e formájában kiemelkedő szerepet kapó szószólót (tribunus plebis, Vormünder) választották meg, illetve az elektorok létszámát egészítették ki, ha halálozás vagy más okok miatt nem lett volna terjes. Ekkor az elkülönülten tanácskozó külső tanács általában a szószóló vagy — ha többet választottak — szószólók tisztére jelölteket állított. Kismartonban, Bazin, Szakolca, Debrecen és Pozsony városában három jelöltet állítottak, a régi nagyszombati választási szokások szerint pedig szintén először a három szószólót választották meg, még pedig a három nemzetiség szerint 2-2 jelöltet, vagyis összesen hat jelöltet állítva.

34 Ha a városi polgárság egy szűkebb grémiuma választott, akkor a fenti módon, tehát elkülönülve a belső tanácstól, a választott község a teljes polgárságból kiegészítette magát, majd a testület vezetőt választott magának, vagyis a szószólót, akit azután a belső tanácsnak, illetve a városháza közelében összegyűlt polgárságnak is ünnepélyesen bemutattak. A szószóló megbízatása ezekben a városokban általában egy évre szólt, de Szentgyörgy városában két évre kapott mandátumot.

35 A választott község által választó városokban csak ezt követően került sor a város vezetőinek választására, a többi városban pedig ez volt a tisztújítás első lépcsője. Erre abban az esetben is sor került, hogy ha az adott tisztség több, — általában két — évre szólt. Ekkor az elmúlt évben megválasztott bíró, polgármester vagy kapitány megerősítésére került csak sor, akit az összegyűltek közfelkiáltással hagytak meg tisztében.

36 Sopronban és Pozsonyban a polgármester, más városokban a bíró jelölése egyértelműen nem a teljes polgárság, hanem egy szűkebb grémium, általában a külső tanács, esetenként a külső és a belső tanács együttes hatásköre volt. A bíró- vagy polgármesterjelöltek közé általában beválasztották az előző évben nyertes személyt is, majd rendszerint további két embert neveztek meg. Kismarton esetében az előző bíró mellett a teljes belső tanács (szenátus) automatikusan jelöltté vált, Besztercebánya esetében pedig egy még szűkebb testület, a Ringbürgerek csoportja állíthatott jelöltet. A soproni tisztújítások során kialakult rend alapján a község és a belső tanács egyaránt részt vett a jelölésben, miután a község három jelöltet állíthatott, míg a belső tanács saját jogán még egy személyt nevezhetett meg. Ha bírót és polgármestert, vagy ahol volt, kapitányt is választottak az adott városban, akkor mind a két vagy három tisztviselőnél hasonló módon jártak el. Az önmagukat dunáninneni szabad királyi városoknak nevező, a Kiskárpátok közelében fekvő városok többségében a várost vezető bíró alárendeltségében polgármestert és kapitányt is választottak. Szentgyörgy kivételével e városok (Nagyszombat, Modor, Bazin) mindegyikében a választás első napján adták le szavazataikat mind a három tisztviselőre.

37 A szavazatok leadása történhetett a már ismerteit, kissé archaikusnak tűnő módon, vagyis az összesereglett választópolgárok közfelkiáltásával, de már a kamarai biztosok megjelenése előtt is arra törekedtek a városok többségében, hogy a választás megfelelő rendben, elkülönülten történjen, a vezetést és a közbékét esetlegesen veszélyeztető zúgolódások nélkül. Az eddig ismert tisztújítási rendtartások egyöntetűen az alábbiak szerint szabályozták a szavazatok leadását. A szavazók mindegyikének esküt kellett tennie arra, hogy szavazatát titokban tartja. A szavazás idején kívánatos nyugalmat segítette elő az is, hogy a már ismertetett módon a 63