Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

ARRABONA 2007. 45 / 2, belső tanács és a választók külön helyiségben vagy épületben üléseztek, így a szavazatok egyenkénti leadása könnyebben megoldaható volt. Selmecbánya esetében is így jártak el, majd a jegyző a három jelölt nevét felírta egy táblára, és a polgárkatalógus szerint minden egyes személytől illő módon és titkosan kivették a szavazatot, amit a nevek mellé írt vonással jelöltek. A szavazatokat itt a két szószóló, Modorban két tanácsos, Besztercebányán a németek és a szlovákok közül két-két kiválasztott számolta össze, és összegezte. Nagyszombatban ugyanerről a módszerről csak az 1688. évi tisztújításkor döntöttek, és ettől kezdve így tartottak rendet a szavazatok leadásánál.

38 A kamarai biztosok későbbi jelentései tanúsítják, hogy ezt a rendtartást a század végén is betartották, mivel a tanács még a biztost is kifejezetten figyelmeztette a titoktartásra. Besztercebányán hasonló szokást követtek, és a szavazatok leadását megelőzően többször is figyelmeztették a szavazókat, hogy a kihirdetés pillanatáig nem szabad elmondaniuk, kire szavaztak.

39 Debrecen tisztújítási rendtartása igen sajátos módszert választott a szavazócédulák kiosztásában. A saját, a belső tanács és az egyes negyedekből delegált községtagok neveit egy listára írták fel, majd a választó külső tanács (nagytanács) tagjainak neveit külön cédulákrajegyezték le, amelyeket a negyedek szolgálatában állóknak adtak, hogy azokat osszák ki. A választás napján az, aki megjelent a tisztújítás színhelyén a szószólónak leadta a céduláját, hogy ezzel is ellenőrizni tudják, kijelent meg, és ki maradt távol. A szavazás szintén külön teremben történt, ahonnan egyenként szólították be a szavazókat. A szavazás titkosságát ebben a városban a sűrű felszólítások mellett az is biztosította, hogy a kis tanácstermet a szavazás ideje alatt bezárva tartották. (Balogh 1989,11-15.) A város legfőbb vezetője vagy vezetői megválasztását követően vagy folytatták a választási procedúrát, vagy a többi tisztviselő megválasztását másnapra hagyták. Selmecbánya, Kismarton, Kőszeg, Breznóbánya, Bazin, Sopron, Körmöcbánya, Ruszt, Kassa és Lőcse szabad királyi városokban a többi tisztviselő megválasztását másnapra hagyták, ezzel is kiemelendő a város első emberének vagy embereinek fontosságát.

40 A legfontosabb városi vezetők után a belső tanács, illetve bizonyos esetekben a külső tanács és a szószóló megválasztására került sor. A belső tanács (szenátus) tagjainak megbízatása a XVI-XVII. században szinte minden esetben már életfogytiglan szólt. A tanácsból csupán akkor lehetett így kikerülni, ha az illető annyira megöregedett, hogy feladatát immáron nem tudta ellátni, időközben meghalt, elköltözött, vagy ha valamilyen köztörvényes bűntettben bűnösnek találták. Ez lehetett bármilyen köztörvényes bűntett — volt hogy valakit házasságtörése miatt bocsátottak el a tanácsból —, vagy akár a tanács tagjaként elkövetett visszaélés is. Ebben az esetben mindkét testület csak kiegészítette magát. A belső és külső tanács tagjainak megerősítése hasonlóképpen ment végbe, mint azoknak a bíróknak, polgármestereknek és kapitányoknak a megerősítése, akiket több évre választottak meg. A városok többségében megkérdezték a választókat (a községet vagy a választott községet), hogy van-e valami kifogásuk a jelenlegi belső tanács tagjai ellen, és ha nem volt ellentmodás, akkor mintegy közfelkiáltással meghagyták őket jelenlegi posztjukon. A másik megoldás szerint a jegyző egyenként szólította meg a belső tanács tagjait, akik elébe járultak, majd a tisztújítás moderátora (a jegyző vagy a szószóló) a választókhoz fordulva tette fel ugyanezt a kérdést. 64