Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Tóth Imre: Képviselőválasztások Sopronban a XX. században

TÓTH IMRE KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK SOPRONBAN A XX. SZÁZADBAN A törvény a „vidéki", vagyis a korábbi nyílt, egyéni kerületekben is bevezette a lajstromos szavazást; így ezekben az egyéni jelöltek mellett most a megyei listákra is le kellett adni a voksokat. Az itteni „kétszeres szavazás" elsősorban a szélsőségek felé jobban hajló főváros és nagyvárosok választói ellen irányult. További korláto­zást jelentett a már említett választási biztosíték bevezetése is. A kaució, melynek összege legalább 2000 pengő volt, komoly szűrőként működött, hiszen könnyen el­veszhetett, ha az egyéni jelölt nem tudta megszerezni az érvényes voksok egyne­gyedét, vagy listán a mandátumhoz szükséges szavazatok felét. Ennek tudható be, hogy a szociáldemokrata párt, a korábban is titkosan szavazó kerületek mellett, mindössze három megyében állított listát, és a 135 egyéni kerületből is csak nyolc­ban (!) indított jelöltet. Ahol tehát előzetes támogatottságuk nem érte el a megfe­lelő mértéket, ott tartózkodtak a részvételtől. (Hubai 1998b, 116.) Az ajánlások számát az előzőekhez képest jóval alacsonyabban limitálták, de a résztvevő pártoknak eltérő feltételeket szabtak. Ez a törvényszakasz úgy igyekezett a fő veszélyként számon tartott szélsőjobboldal lehetőségeit korlátozni, hogy kü­lönválasztotta az országos és nem országos pártokat. Az előbbieknek elegendő volt a szükséges ajánlások felét (egyéni kerületben 500, lajstromosban 1500 aláírás) ösz­szegyűjteni. A választások új vonása volt a zsidók szavazati jogának korlátozása is. A zsi­dónak minősülő állampolgárok számára a választási procedúrát jelentősen meg­nehezítették és meghosszabbították. A második zsidótörvény rendelkezéseivel kü­lönösen aktív választójogukat korlátozták. A törvény zsidók képviselővé választását csak abban az esetben engedélyezte, ha felmenőik 1867. december 31. után Magyarországon születtek, és azóta is folyamatosan itt éltek. A parlament fel­oszlatásakor megjelent miniszterelnöki rendelet a passzív választójogra is kiter­jesztette a korlátozásokat. A választói névjegyzékben szereplő zsidók kötelesek voltak megjelenni a városházán, és ha élni kívántak szavazati jogukkal, saját, va­lamint szüleik születési és házassági anyakönyvi kivonata mellett, a rendőrségi be­jelentőhivatalban beszerzett, egyhelyben lakásukat igazoló okmányt kellett be­mutatniuk. A megnehezített eljárás és az idő rövidsége miatt Sopronban a 800 jelentkező zsidó közül — a Soproni Hírlap szerint — mindössze nyolcvanan kí­vántak élni jogaikkal. 8 Hatalomgyakorlás a második világháború után (Sopron képviselete 1945-1989) A második világháborút követően jelentősen megváltozott Magyarországon a törvényhozói hatalom jellege, létrehozatalának és működésének gyakorlata. A ko­rábbi rendszer összeomlása magában hordozta egy demokratikusabb politikai rend­szer kialakulásának lehetőségét. E tekintetben átmenetinek tekinthetjük az 1944 vé­gén megszerveződött Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulását, melynek tagjait a pártok „bemondott" taglétszáma alapján behívással, illetve „közfelkiáltással" vá­lasztották ki. A „választás" a Magyar Kommunista Párt (MKP) nagyarányú győzel­mét hozta. Az 1945 áprilisában és júliusában kiegészített Nemzetgyűlésbe egyéb­ként Sopronból az országos arányoktól jelentősen eltérő módon öt kisgazda és csupán egy kommunista képviselő került be. 111

Next

/
Thumbnails
Contents