Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Tóth Imre: Képviselőválasztások Sopronban a XX. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. A parlamentarizmus győzelmére engedtek azonban következtetni az 1945 őszi megrendezett választások, melyek a Horthy-korszak szavazásaihoz képest (leszámítva talán az 1920-as nemzetgyűlés megalkotását) sokkal szabadabb jogi környezetben zajlottak. Az 1945. évi VIII. törvény a korabeli polgári demokráciák választójogi elveit és gyakorlatát követte. Az általános, titkos és egyenlő választójog alkalmazásával (melyre azt megelőzően csupán 1920-ban volt precedens) a magyar társadalom sokkal szélesebb rétegei kerültek be a választásra jogosultak körébe, mint bármikor az előző (1938. évi) jogi szabályozásnak köszönhetően. A törvény mindazonáltal súlyos diszkriminációt is alkalmazott, amikor a korábbi rendszer szélsőjobboldali pártjai és párthívei mellett — a kollektív bűnösség elvére alapozva — kizárta a hazai (köztük a jelentős számú soproni) német nemzetiségiek nagy részét a szavazásból. A választási és képviseleti szisztémának köszönhetően a helyi érdekérvényesítés korábbi formái is jelentősen változtak. Az 1945-ös választásokon területi listákra szavaztak. A törvény értelmében 16 választókerületet hoztak létre, melyekbe egy vagy több vármegye és törvényhatósági jogú város tartozhatott. Sopron törvényhatósági jogú város az 5. számú választókerületbe tartozott Sopron vármegyével, valamint Győr törvényhatósági jogú várossal és Győr-Moson megyével közösen. A november 4-én megrendezett választásokon hat kisgazda képviselő került a nemzetgyűlésbe Sopron megyéből a párt listáján, így a Független Kisgazdapárt (FKGP) az országos eredményhez hasonlóan itt is győzelmet aratott. (A jelentős kisgazda sikerben szerepet játszott, hogy a párt a polgári erők gyűjtőpártjaként integrálni tudott más pártállású — Sopronban például egykori néppárti — politikusokat). Később (főleg az ötvenes évek elején) jelentősen rontotta a város megítélését, hogy az 1945-ös választásokon — több más nyugat-magyarországi választókerülethez hasonlóan — a kommunista párt legfőbb ellenfelének számító FKGP magasan az országos átlag feletti eredményt ért el. A koalíció időszakában ráadásul kisgazda főispánok álltak a megye élén. Közülük (a képviselőként is működő) Hám Tibor 1947-ben egyik fő vádlottként szerepelt a „köztársaság ellenes összeesküvés" néven elhíresült bűnperben, melynek fő célja a kisgazdapárt szétzúzása volt. Talán emiatt az 1947-es választásokon Rajk Lászlót, az erőskezű kommunista belügyminisztert állították az MKP megyei listájának élére. A pártok támogatottsága és választási szereplése mellett lényeges kérdés volt a pártlistás szavazás rendszerének bevezetése is. Jóllehet az egyes megválasztott képviselők személyes kapcsolatrendszerükön keresztül elvileg összeköttetésben álltak saját szavazóikkal (többek közülük rendszeresen tartottak választói gyűléseket, fogadó- és pártnapokat), az egyéni kerületek megszűnése azt jelentette, hogy intézményesült formában és számon kérhetően a képviselő nem testesített meg lokális érdekeket. Legalábbis nem úgy, mint korábban.

9 A személyes kötődés, ismertség és népszerűség mindazonáltal meghatározó volt a listás szavazásnál is, amíg az egypárti berendezkedéssel nem vált teljesen formálissá a választási procedúra és magának a parlamentnek a működése. Erre 1949 után került sor, amikor a képviselők jelölését a Hazafias Népfront szervei végezték, ám a tényleges döntés az egyetlen hatalmon maradt párton, a Magyar Dolgozók Pártján (MDP) belül történt. A párt illetékes szervei foglaltak állást a jelölt személyét illetően. E gyakorlat miatt a választás nem alulról jövő folyamat eredménye volt, hanem csupán legitimációs gesztus. A párt által kitűzött legfőbb cél emi112