Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Tóth Imre: Képviselőválasztások Sopronban a XX. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. zottságban együttműködő, tevékenységükkel a várospolitikára koncentráló csoportosulásoknak tekintették. Működésük, eszmei-szellemi tradícióik kialakítása során azonban mégiscsak követték az országos pártpolitikában kialakult érdektagoltságok főbb irányait. Közülük a legjelentősebb politikai tényező a kormánypolitika irányát szorosan követő Egységes Városi Párt volt, amely 1929 szeptemberében jött létre az elsősorban katolikusokat tömörítő, dr. Pinezich István ügyvéd által vezetett Városi Keresztény Gazdasági Pártból és a Töpler Kálmán irányította Városi Gazdasági Pártból. (Baranyai 1986, 22.) A Városi Keresztény Gazdasági Párt nagyjából a konzervatív vonalat követő erőcsoport volt, míg az utóbbi a hivatalos kurzushoz képest liberálisabb erőket állított maga mögé. (A két párt képviselői jóval korábban egyszer már közös zászló alatt tevékenykedtek. Néhány évvel szétválásuk után a KGP tett szert erősebb befolyásra. Töpler pártja ezzel egyidejűleg tovább bomlott. Néhány évvel az után, hogy ennek radikálisabb csoportja elhagyta a pártot és Gazdasági Párt - később Városi Polgári Párt - néven új, progresszívabb szerveződést hozott létre, létrejöhetett a két fő várospolitikai erő fúziója.) Az Egységes Városi Párt megalakulásával kapcsolatos problémák azt sejtetik, hogy az új képződmény — legalábbis vezetését tekintve — nem volt teljesen felekezetek közötti, hanem abban a katolikus befolyás volt az erősebb. A helyi és az országos pártszerkezet felépítésében és kapcsolatában a 30-as évek elején következett be változás. Bár a Horthy-korszak strukturális elemei változatlan formában működtek, az addigiakhoz képest mégis eltérő jelenségek figyelhetők meg. A különbséget alapvetően az a politikai klímaváltozás okozta, amely Gömbös Gyula kormányra kerülésével függött össze. A Gömbös által meghirdetett „öncélú nemzeti állam" gondolata alapvetően eltért a húszas évek elején Bethlen István által kimunkált és megszilárdított politikai berendezkedéstől. A Gömbös szándékai szerint centralizált tömegpárttá alakuló kormánypárt — új nevén Nemzeti Egység Pártja — elsőként belső, strukturális megújuláson ment keresztül, majd megkezdődött országos hálózatának kiépítése. A távlati cél végső soron a párt mozgalommá fejlesztésével a választójoggal rendelkezők lehetőleg teljes körének csatlakoztatása és az egész társadalom feletti totális ellenőrzés megszerzése volt a kormányzati törekvések támogatásának biztosítására. A párt szervezetének kiépítése 1932 folyamán indult meg, soproni zászlóbontására formálisan 1932. június 18-án került sor. Szervezése nem utolsó sorban a hagyományos, konzervatív személyi összetételű (Bethlen által létrehozott) közigazgatási apparátus ellenérzései közepette zajlott. Az új mentalitás, politikai stílus, és eszközrendszer feszültségei — miként máshol — Sopronban is a helyi politikai élet szereplőinek meghasonlásához vezettek. A helyi pártok — melyek korábban is foglyai voltak a nagypolitika ideológiai megosztottságának — tovább veszítettek autonómiájukból és kénytelenek voltak sokkal jobban igazodni az országos politika centralizáló törekvéseihez. A kormányzó erők ellenzéke időszakonként és választásonként különböző volt. A korszak első felében a legádázabb küzdelmet a baloldali ellenzék legitim szereplőjével, a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal vívta a kormánypárt. E harc legváratlanabb eredménye 1922-ben Hébelt Ede szociáldemokrata képviselő megválasztása lett. A párt ezt a sikerét később — többek között a választójogi változá108