Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Tóth Imre: Képviselőválasztások Sopronban a XX. században

TÓTH IMRE KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK SOPRONBAN A XX. SZÁZADBAN Tóth Imre KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK SOPRONBAN A XX. SZÁZADBAN

1 Választások és pártpolitikai viszonyok Sopronban a két háború között Magyarországon 1848-ban jelent meg az addigi, rendi alapokon szerveződött képviseleti rendszer helyén a modern, polgári értelemben vett, népképviseletre épülő parlamenti rendszer. E politikai struktúra legfőbb eleme, a képviseleti szervek ciklikusan ismédődő újraválasztása, mely az egész választási rendszerrel együtt a képviselet elvét valósítja meg a gyakorlatban. A képviseleti demokráciák a pártelvű pluralizmus mentén szerveződnek, melynek alapja a kormányzati hatalomért versengő pártok harca a választójoggal rendelkező tömegek mobilizálásáért és szavazataik elnyeréséért. A pártok egymáshoz való kapcsolódásából, a köztük kialakult viszonyból, versenyükből épül fel a pártrendszer, mely alapvetően egy, két, ill. több párt működésén alapul. Eltérően az elsősorban az angolszász országokra jellemző kétpárti struktúrától (Westminster-modell), Magyarországon a sokpárti forma alakult ki, melynek alapvető polarizációja a bal és jobb törésvonal mentén jött létre, de a két pólus egyensúlya nem valósult meg. Itt az 1922 és 1944 közötti időszakban hegemón többpártrendszer vált uralkodóvá, mely kihasználva elsősorban a választási rendszer sajátosságait, mindvégig képes volt biztosítani a kormánypártok dominanciáját. Noha a vizsgált időszak politikai struktúráját a dualista korszak örökségeként többpárti berendezkedés és felelős kormányzás jellemezte, az autoriter rendszerre való törekvés is felfedezhető benne. Utóbbit szolgálta a rendszerintézményi struktúra antidemokratikus működtetése, a választójogi rendszerbe épített korlátok: így pl. a korszakban városunkban alkalmazott nyílt szavazás rendje, a központi állami illetve kormánypárti adminisztrációk beavatkozási törekvései, a sajtószabadság korlátozása, valamint a vallási, majd faji diszkrimináció. (Romsics 1999, 233.) A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy már a tekintélyuralomra irányuló szándék sem ért maradéktalanul célt, nem beszélve egy esetleges diktatórikus forma megvalósításáról, melyhez pedig megfelelő modelleket kínált a korszak nemzetközi politikai palettája. Az országgyűlési képviselő választások természetesen helyben is az országos pártok versengésével zajlottak. A választások konstans elemeként kell kiemelnünk a különböző neveken szereplő

2 mindenkori kormánypártot, melynek választási sikere borítékolható volt, akkor is, ha egy-egy esetben meglepetésszerű eredmény született. Győzelmeik — a rendszerintézményi biztosítékok mellett — nagymértékben a helyi, várospolitikai erők támogatásán is nyugodtak. Az országos választásokon induló politikai pártok, és a városi pártok Magyarországon a 30-as évek elején még egyaránt honorácior pártoknak, azaz főleg egyegy választási periódusra összpontosító csoportosulásoknak tekinthetők, melyek a szavazás után gyakorlatilag nem működtek tovább. A vidéken zajló politikai- és pártéletet mégis külön kell kezelnünk az országostól. A Sopronban működő pártok 1933-ig markánsan igyekeztek megkülönböztetni magukat az országos politikai pártoktól, önmagukat a törvényhatósági bi107