Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Fényes Gabriella: Sopron római kori fürdője az Orsolya tér 3. szám alatt

FÉNYES GABRIELLA SO ! -1 AI KORI FÜRDŐJE AZ ORSOLYA TÉR 3. SZÁM ALATT tős körív közötti tér szerviz- vagy fűtőfolyosó volt. Ha ez így van, ez építészeti szem­pontból igen jelentős. Bár futófolyosó a pannóniai és noricumi közfürdőkben is előfordul, de a scarbantiai félköríves megoldás párhuzamát a publikált fürdők között nem isme­rem. 17 Léte egy jól megtervezett fürdőkomplexumra utal. Nagy fürdőkben ugyanis a caldarium apszisát egyszerű és „bojlerrel" kombinált kazánok sora vette körül, amelyek egy folyosóra nyíltak. Ezeket a fűtőfolyosókat az épület falára támaszkodó féldonga­boltozattal fedték, ami az ásatási adatok szerint Sopronban is így volt. Ennek a folyo­sónak a padlója gyakran a hypocaustum tér padlószintje alatt van. Scarbantiában a fo­lyosó padlószintje a mai pince padlószintjétől mért -2 m mélyen került elő, a hypoca­ustum tér alja pedig -127 cm-en van. Ennek egyrészt funkciójából adódóan praktikus szerepe volt, így könnyebb lett apraefurnium csatornák fűtése. Másrészt az apszist kö­rülvevő süllyesztett folyosó az épület külső megjelenésében is esztétikusan hatott. 18 En­nek az elgondolásnak azonban a folyosót keresztező, az I. helyiség hypocaustum teré­be tartó fűtőcsatorna ellentmond. Elképzelhetőnek tartanám, hogy apraefurnium csa­tornát egy későbbi periódusban húzták a folyosón keresztül és eredetileg apraefurni­um csatorna a folyosóról nyílt. Ebben az esetben valószínű, hogy az apszist ölelő fél­körívű folyosó eredetileg tényleg fűtőfolyosó volt. A kettős falú apszishoz délről, dél­nyugatról csatlakozó, opus incertum technikájú falak ugyanis az ásató megfigyelése sze­rint később épültek. (1. kép) Feltételezhető, hogy amikor átépítették a fűtésrendszert és a kettős köríven, azaz a szervizfolyosón keresztül fűtőcsatornát építettek, azt vala­honnan fűteni is kellett, ezért a külső körív nyugati oldalához újabb fűtőhelyiséget kel­lett kapcsolni, ezek lehetnek az M és a J pincehelyiségben feltárt falak. Sajnos a fűtő­folyosó és apraefurnium csatorna kronológiai viszonyának eldöntéséhez az ásatási do­kumentáció nem tartalmaz elég információt, és helyszíni ellenőrzésre sincs lehetőség, minthogy a maradványok ezen a részen visszatemetésre kerültek. Az I pincehelyiségben, kelet-nyugati irányban futó két párhuzamos, 75 cm szé­les fal között a mai pinceszinttől számított -25 cm mélyen terrazzopadló van. Apra­efurniumhoz közeli elhelyezkedése, magasan lévő padlószintje, és más, ismert für­dők gyakorlata alapján felmerül, hogy talán a hidegvíztároló tartály lehetett itt, amely­ből ólomcsövön keresztül eresztették a vizet a praefurnium feletti vízmelegítő edénybe. A D pincehelyiség déli végében a kettős apszis külső ívéhez észak-déli irá­nyú fal fut. A H pincehelyiségben szintén észak-déli irányú fal van, amely merőlegesen csatlakozik az I helyiség dél felé eső kelet-nyugat irányú falához. Ettől a faltól nyu­gatra -80 cm mélyen terrazzopadló található. A J pincehelyiségben szintén észak-déli irányú fal fut, itt és a K pincehelyiségben -110 cm mélyen volt észlelhető az erősen töredezett téglapadló. (Kiss 1994, 23., 25.) Ezeknek a helyiségeknek a teljes kiter­jedése és pontos funkciója jelenleg nem meghatározható. Tudjuk róluk, hogy falaik a fürdőhelyiségek falainál vékonyabbak, és padlószintjük a fürdőhelyiségek egyko­ri padlószintjénél mélyebben helyezkedett el. Mivel a fűtőterek és a nyugati kerítés­fal között vannak, és ez utóbbin túl a Borostyánút húzódik, ahol a fűtőanyagként szol­gáló fát is szállíthatták, amelyet egy, esetlegesen erre az útra nyíló gazdasági bejá­raton közvetlenül a fürdőbe rakhattak, egy részük faraktár lehetett. Más részük a für­dő személyzetének szálláshelyeként is szolgálhatott. Az L és az R pincehelyiségekben megtalált, 95 cm széles, észak-déli irányú fal a fürdőépület kerítésfala volt, amely a Borostyánút felé zárta le az épületkomplexumot. Az F és a D helyiségekben az ókori falaktól eltérő tájolású falcsonkok maradtak meg. A D és G pincehelyiségekben fenyőfa gerendák nyomát tárták fel, ezek a vö­rös sánc maradványai lehetnek. (Kiss 1994, 21.) 75

Next

/
Thumbnails
Contents