Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Fényes Gabriella: Sopron római kori fürdője az Orsolya tér 3. szám alatt

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK ezen a pillérek közeiben az egykori erős fűtés bizonyítékaként hamu és korhadó fadarabkak maradtak. A hypocaustum-pillérek tetejére nagyobb méretű, négyzet alakú, 7-8 cm vastag téglákat raktak, amelyek a 25 cm vastag terrazzopadlót hordozták. Az ásató megfigyelései szerint itt a hypocaustum tér csupán 55 cm magas volt (vagy ilyen magasságban maradt fenn?). (Kiss 1994, 20.) Arra, hogy ez a helyiség üreges fallal rendelkezett a Soproni Múzeumban őrzött leletanyagban egy hosszanti oldalain felhajtott szélű tégla utal. (2. kép) Szélessége 18 cm, eredeti hossza töredékessége miatt nem ismert, de 20 cm-nél nagyobb, falvastagsága 2 cm. Külső oldala rombuszszerűen barázdált. Véleményem szerint ezt tubulatiohoz használták fel. Behajtott széleivel rakták a fal felé, a külső oldalát vakolták, a külső oldalon lévő barázdák a vakolat tapadását segítették elő. Az alaprajzról (1. kép) leolvasható, hogy a helyiség déli oldalán az újkori épület B pincehelyiségében téglalap alakú fülke van. Feltételezhető, hogy eredetileg a ma már nem létező padlószinten itt fürdőmedence (alveus) lehetett. Itt vastagabb, tehát nagyobb teherbírású hypocaustum pillérek is állnak, hiszen nem egy terrazzopadló, hanem a súlyosabb medence terhelését kellett megtartaniuk. Ebbe a fülkébe déli irányból — már a mai iskolaépületen kívülről — az egykori fűtőtérből falazott csatorna érkezik, amely a II. helyiségbe vezet. Ennek szerepe az volt, hogy a forró füstgázokat a caldarium medencéje és a helyiség padlója alá vezesse, így felmelegítve azokat. A fűtőnyílás vörösesbarnára égett, vöröses kőlapokkal bélelt. Benne faszéntörmelék maradványa volt. A fűtőhelyiség az iskola falán kívül van, így annak feltárására nem került sor. A fűtőnyílást utóbb elfalazták. A feltáró megfigyelései szerint a fűtőnyílás oldalaiban két befalazott kváderkő van. Véleménye szerint ezek egy kapuzat küszöbkövéhez tartoztak. Apraefurnium csatornákat egy korábbi kapunyílás helyén alakították ki úgy, hogy az említett két kváderkő a helyén maradt. (Kiss 1994, 21.) A II. helyiséghez nyugatról nagy félkör alakú apszis, az I. helyiség kapcsolódik (1. kép). Ez Kiss Ákos szerint hideg vizes fürdő (frigidarium) volt, amelyet egyetlen, nagy, ívelt, kettős falú medence alkotott. (Kiss 1994,22.) Ennek azonban ellentmond, hogy az apszisba nyugatról fűtőcsatorna érkezik, tehát közvetlenül fűtött volt. Az apszis tégla padlója az ásatáskor a pinceszinttől számított -127 cm mélyen került elő, és azt 3 cm vastagságban korom borította. Az apszis padlófűtéses volt. Az ásatási megfigyelések szerint a hypocaustum tér magassága a 135 cm is elérhette. A hypocaustum tér feletti lebegő padlót nagyméretű homokkő lapok fedték, amelynek csekély maradványai megmaradtak. Az apszis falát középen kelet-nyugati irányú, nagy méretű kövekből falazott fűtőcsatorna töri át, amelynek északi falát északról még egy opus incertum falazat kíséri. Ez mészkőből készült. A fűtőnyílás száját az apszisban erősen átégett vulkanikus kövek alkotják. Ez a csatorna az apszison kívül nyugati irányban (talán az M pincehelyiségben) elhelyezkedő fűtőtérből vezette a forró füstgázokat az apszis padlója alá. A fűtőcsatornát utólag elfalazták. (Kiss 1994, 22-23, 25,28.) Véleményem szerint az apszis a caldariumhoz tartozott. Talán az apszisban egy nagy medence (alveus) volt, amelyet alulról a padlófűtés is melegített és a medence széle maga a P pincehelyiség keleti fala előtt megtalált falrészlet lehetett. Sajnos ennek a falnak a méreteit nem ismerjük, az ásatási jelentésből csak az derül ki, hogy kis méretű kváderkövekből épült. Az apszis fala részben opus quadratum részben opus incertum falazasi technikával készült.

3 Arra, hogy a II. és az I. helyiséget caldariumnak tartsuk, tájolásuk is utal. A vitruviusi előírásnak megfelelően a fürdőkomplexum délnyugati részén helyezkednek el.

4 72