Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Építészeti örökségünk – Múzeumok Őszi Fesztiválja, Győr, 2006 - Kottmayer Tibor: A népi építészeti felmérések szerepe az építészeti hagyományok megőrzésében

ARRABONA 2007. 45 / 1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS vei később, mint műemlekes építésügyi előadó, tapasztaltam azt is, hogy a gyakorló építészek nem igen látogatják a tudomány csarnokának eme szegletét. Pedig milyen jó lenne, ha nem csak a tervezési helyszín mai állapotát ismernék meg. Hogyan lehet tehát hozzájuk beajánlani e jeles kis munkákat? Kis szeletére a tervezői világnak nyitott volt a Műemlékvédelmi Hivatal Tervtára és Népi Építészeti Archívuma. Azóta a hivatalt átkeresztelték, de szerencsére a tervtár és az archívum a műemléki területen tervezők számára ismert. Ez azonban kis szelet csak. Hogy még többeket elérjünk, arra gondoltam, az építésügyi hatóságoknál, helyben kellene elhelyezni a dokumentációkat. Itt azonban azt tapasztaltam, nem találja a helyét a felmérési rajz. Nem ügyirat, nem engedélyezési dokumentáció, nem jogszabály. így kerültek egy polcról a másikra, s kallódtak. Egy idő után elfelejtődött, hogy egyáltalán léteznek. Közben egy-egy dokumentáció kölcsönbe ment, s vagy visszajött, vagy ottmaradt. Egyik megyei főépítészi irodában létrehoztunk egy tiszavirág életű archívumot. A minisztérium — akkor éppen belügy — támogatta is az ötletet, s azóta is keressük a helyet, ahol építész-közeiben lehet egy-egy példánya a fontos terveknek. Ami bizonyos és leginkább sikeres volt, ha egy-egy példányt a tulajdonosnál vagy használónál hagytunk. Köszönetképpen, s ha úgy adódott, pár jó tanáccsal: mire használhatja. Egy teljes sorozatot pedig az önkormányzatnál helyeztünk el a mérésekből. A kezdetekkor még ennyi másolatot elkészíteni időigényes munka volt, és nem utolsó sorban — a rendelkezésre álló anyagiakhoz mérve — komoly terhet jelentett. Ma már könnyebb, ha van egy ügyes diák, aki digitalizálja a dokumentációt. (Azt még nehezen fogadom el, hogy maga a mérés felszerkesztése digitális módszerrel készüljön). Most tartunk ott, hogy egy kezelhető formátumot dolgozzunk ki a digitális adattárolásra, azaz megtervezzük azt a virtuális szekrényt, amelyben áttekinthetően elhelyezhető tíz-harminc dokumentáció, és az is eligazodik a polcokon, aki nem jártas a számítástechnikában, illetve a műemléki felmérések világában. Egy olyan problémát kell még tisztázni, pontosabban egyértelművé tenni, amelyet sajnos műszaki értelmiségünk nem tud minden esetben jól kezelni. Ez a szerzői jog. A felmérés során létrejött dokumentáció, a manuálétól a részletrajzon keresztül az alaprajzig, a csatolt leírás és fényképek szellemi termékek. Kéziratként kell kezelni őket mindaddig, míg publikálásra nem kerülnek. Ha erre külön korlátozás, tiltás nincs a dokumentáción, akkor ezek az anyagok szabadon felhasználhatók azzal a feltétellel, hogy egyértelműen hivatkozni kell a forrásra, és a forrás fellelési helyére. Azért tartom fontosnak hangsúlyozni ezt, mert gyakran találkozom azzal a nézettel, hogy tervező, hallgató inkább nem használ fel egy adatot, dokumentumot, mert attól tart, hogy készítője rossz néven veszi az átvételt. Nos a hallgatói felmérések esetében — remélem minden tanárkolléga nevében mondhatom — nem így van. Használják minél többen ezt a kincsestárat, csak kerüljön oda a tervre, mely intézmény, diákkör, hallgató rajza alapján készült. Higgyék el, ezzel csak erősítik e munka becsületét, és önbizalmat adnak tanárnak és hallgatónak egyaránt. Összegzésként javaslatom — melynek hasznosságát erősíti az is, hogy különkülön többen is rájöttünk erre — a következő: A helyszínen elkészített és felszerkesztett felmérés egy példányát, papíron adjuk oda a tulajdonosnak, illetve az épület használójának. Ugyancsak a helyszínen, ha lehet, a tábor zárásaként, egy digitalizált teljes sorozatot kapjon a település, azaz az önkormányzat, melyről — természetesen kötöttség nélkül másolatot készíthetnek az érdeklődők. 455