Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Építészeti örökségünk – Múzeumok Őszi Fesztiválja, Győr, 2006 - Kottmayer Tibor: A népi építészeti felmérések szerepe az építészeti hagyományok megőrzésében

ARRABONA 2007. 45/1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS látható a cél: „önálló, lelkiismeretes munkára szoktatja végző növendékeinket olyan korban, amikor a legkönnyebben hajlanak a fiatalság legnagyobb fogyatékossága, a felületesség felé". Azonban ez csak az „egyik" gyümölcs. Nincs fontossági sorrend, csak számomra vált fontosabbá most a „másik": a megőrzés, az emlékezetbe helyezés. Talán nem véletlen, hogy már az ókorban, Egyiptomban is előfordult, hogy palotájának „tervével" temették el az uralkodót. Most is — mint mindig — épületek múlnak el, és születnek újra. Házak és gyárak. Nem vagyok hivatott megítélni, hányadik huszonnegyedik óra van. Valaki és valami mindig léte utolsó pillanatát éli. Azt gondolom, Szabó László és társai munkája azért is fontos, mert törekszik az építészeti „diverzitás" azaz sokféleség egy-egy elemének, motívumának megörökítésére. És az épületek „tudását" örökíti meg azzal, hogy tervüket elkészítik a diákok. Ahhoz, hogy jól le tudják rajzolni, meg kell érteni azt: a hallgatók hallják az épület történetét. Meg kell ismerkedniük a tulajdonosokkal, használókkal. Együtt kell dolgozni egy csapatban. Ez mind tanulás és fontos tanulság. A felmérést megelőzi a kiválasztás, amelyet az adottságok, és a választó személy értékrendszere, szemlélete határoz meg. A tanár ezzel is tanít. Azt is sokszor tapasztaltam, hogy nem csak a diákokat tanítjuk ilyenkor, hanem azokat is, akikkel kapcsolatba kerülünk munkánk során. A tulajdonos legalábbis elgondolkodik, miért jött a tanár úr, meg a diákjai, és miért foglalkoznak olyan sokat ezzel az öreg házzal. Az építésügyi ügyintézőnek a legközelebbi bontási engedély kiadásánál eszébe jut, hogy ezt a házat is fölmérték nemrég a diákok. A szabályozási terv készítője kap az önkormányzattól egy paksamétát, átlapozza a rajzokat, és eszébe jut, hogy helyi értékvédelmi rendelet... és persze az is megeshet, hogy gyorsan becsukja a doszsziét, de történhet másképp is. Én erről, a másképp esélyéről szeretnék néhány gondolatot leírni. Kiindulópont: a megőrzés. Nemrég látogattam meg kedves építész barátomat, aki egy valamikori szőlőhegy mára lakottá vált utcájában építette meg családi házát, értően és érzékkel rakva fészket a kicsi, de méltóságos nádüstökök közé. Az ormokon vasvirág, a szegődeszkát kígyószög rögzítette a derékszelemenhez. Amikor hozzá mentem, a sarkon egy olyan ház köszöntött, melynek még meg volt kivetett kemencéje — legalább a szája belülről — és mesélhetett a hat kerek kenyérről. Régebben beszélgettünk arról, hogy megveszi egy helybéli, aki itt született, ebben a házban, és megújítjuk. Fel is mérték diákok négy éve. A történet végét sejtik. Most bontották el. Falát, földjét csak szét kellett teríteni a telken, a nádat majd eltüzelik. Bűn? Nem. Fejlődés? Élet és változás. A szomorú csak az, hogy az egykori „méltóságosok" közül, kik majdnem tízen voltak, mára egy maradt. Az a két három épület őriz valamit még az emlékek közül, amit az ott lakó építész tervezett. Háromnak a felmérése megvan. Ő is segített a felvételben. Tudnék olyan történetet is mondani, amikor a mérés mentette meg az épületet. Olyan is történt, hogy a rendezési terv mellékletévé lettek a hallgatók munkái, és az azok alapján készült javaslatok. Magam, főként falusi épületek fölmérésében, 1995 óta veszek részt. A tíz esztendő tapasztalatából szűrtem le: fontos az is, hogy mi történik az egyik gyümölccsel, a felméréssel. Amikor megkezdtük első táborunkat, tanult bölcsészként tudtam, hogy a felmérések egy példányát a múzeumba, a mi esetünkben a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Építészeti Adattárába érdemes elhelyezni. Itt rendezetten, a történettudományok múzsájának védelmében megmaradnak, és ha a tudomány katonája harcra kél, előszólíthatja. A tudomány tehát megkapta a magáét. Azonban pár év454