Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Muzeológia–Közművelődés - Lanczendorfer Zsuzsanna: Gyermekvilág anno ...

ARRABONA 2007. 45/1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS tett saját gyermekeim számára ilyet. Nem hiányozhat a már állni tudó, mozgás korlátozására szolgáló „állóka" sem, amely az édesanya nyugalmát is biztosította, vagy a járni tanulást segítő háromkerekű „tolóka", ,járószekér" vagy „tulikocsi" „etetőszék", „hintaszék" sem. Látunk a szent sarok mellett egy ideiglenes fekvőalkalmatosságot, az asztalból kihúzható „padágyat". Megjegyzem, Gyirmóton az ágy alatt, úgynevezett „túli" volt éjszakára a gyermekeknek. „Életszagúvá" teszi a kiállítást az éjjeli edény, a zománcos „bili", amely szükség esetén felnőtteknek is jól jött a szobában, hideg éjszakákon. Igazi ritkaság, a „páros pad", amely a gyermekek etetését segítette és a játék helyéül is szolgált. Mint tudjuk a parasztcsaládban a gyermek nem evett együtt szülőkkel. A falun megélt gyermekkor örömeit, élményeit tükrözik a gyermekjátékok. A természetközeriségre és -szeretetre mutatnak rá a természetes anyagokból készített (fa, gyékény, csuhé, rafia) játékok. Valóságos tárháza vonul elénk, amelyeket a szülő, nagyobb testvér, vagy maga a gyermek készített el. Láthatunk „vízipuskát", amelynek emlegetése a locsolóversekből sem hiányozhatott, „csúzlit" „papírforgót", amelynek műanyag változatát még ma is láthatjuk a búcsúi sátrakban. A kiállított tárgyak között szerepel és nagyobb fiúk kedvenc tavaszi játékszere a „bilicke" „bige", az „üveg és agyaggolyó". Persze a fiúk játékai között megtalálható a játékfegyver is, a kard és a fapuska, amelyekkel jól lehetett harcolni a „páskomon". A téli szórakozást idézi elénk a „szánkó" fa és fém változata. A mezőgazdasági munkába, állattenyésztésbe belenevelődést szolgálták a fiúknál a gazdasági eszközöket mintázó játékszerek. Megelevenednek azon állatok (állatfigurák), tárgyak kicsinyített változatai, amelyek a falusi ember életében fontosak voltak. A gyermek játékosan utánozta szülei munkáját, spontán belenevelődött az adott kultúrába, így a játék mint a munkába nevelődés eszköze is megjelent. A paraszti konyhaeszközök (ikercsuprok, reszelők, kistálak) elénk varázsolják a háztartásban végzendő munkák sorát, amelyekkel, a hozzájuk kötődő munkákkal a lányoknak férjhezmenetelig meg kellett ismerkedniük. A kislányokat segítették és szórakoztatták is az asszonyi életre felkészítő cserép és fém konyhai eszközök, amelyek segítségével beleélhették magukat édesanyjuk szerepébe, belenevelődhettek az asszonyi sorsba, az anyai szerepbe. Külön figyelmet érdemel a kiállításon a kapuvári rongybaba. Igényes házi kivitelezése, viseletutánzata elbűvölő, amelynek készítőjét néprajzos társam, Csiszár Attila személyesen ismeri, ugyanis a nagymamája. A gyermek kicsinyített felnőttként jelenik meg a felnőtt viselettel azonos „bokros ujjú ing" láttán. A második helyiségben a viseletek közül az „ubbont" „kezeslábast" láthatjuk, amelyet fiú és lány gyermek egyaránt magáénak mondhatott, egészen az iskolás korig. Ezt, polgári hatásra a fiúknál az ing és a rövidnadrág váltotta fel. Míves kidolgozásukkal tűnnek ki a kapuvári lánykák ruhái, amelyek anyagukat és díszítésüket tekintve is a felnőttruhák kicsinyített másai. A „rácsos gyermekágy" már a polgári bútorcsaládhoz tartozik. Gyermekkori emlékeimet idézi ez a tárgy, amikor is a rácsok ütemes rázása, az „ott túl a rácson mennyország van" érzése és ezzel járó sírás, kiabálás tűnik elő távoli emlékeimből. A megyei múzeum látványos kiállításán a felhasznált anyagok, technikák gazdag tárháza elevenedik fel, egészen a házi készítésű játékoktól az igényesebb gyáripari termékekig. A polgári kultúra részei a kirakós játékok, a puzzle elődjei, és a társasjátékok a XX. század első feléből. Mint tudjuk a játékgyártás Magyarországon nem volt olyan jelentős, mint Németországban, vagy a közeli Bécsben. (Megjegyzem, volt alkalmam megtekinteni Thüringiában egy játékmúzeumot, ahol elbűvö442