Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Muzeológia–Közművelődés - Lanczendorfer Zsuzsanna: Gyermekvilág anno ...

ARRABONA 2007.45/1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS lő a gyáripari játékok gazdagsága.) Kedvelt játék lehetett valaha valakinek az igényesen megmunkált porcelán fejű baba, a porcelán étkészlet kicsinyített mása, amely a vendégfogadás szabályaira tanította a lánygyermekeket. A gazdagabb családok életébe enged betekinteni a babaszobák világa, a játékmackó és a papírszínház, amelyből mi most Csipkerózsika történetének egy jelenetét tekinthetjük meg. Láthatjuk ebben a teremben egy fertőszéplaki gyermek igényesen elkészített hintalovát is, amely játszi könnyedséggel repíthette el a lovast a mesék világába. A bábszínjátszás történetének egy korszaka (XX. század közepe) is jelen van, a halászi marionett bábok képviselik. A paravánon ülő két figurát még Méry Vince készítette. Az egyik báb a kiállítást megtekintők segítségével be is mutatkozhat. A mesekönyvek, a színezők értékes relikviái a polgári rétegnek, ebből is láthatunk szép darabokat. Az egyik színező címlapján a szocializmus szelleme is megjelenik: ismerős arc, „Sztálin apánk" tanítja a gyermeket. A gyermekkor fontos állomása az iskola. Ennek egy sajátos szelete tárul elénk a következő helyiségben. Látjuk magunk előtt a palatáblát, palavesszőt használó gyermekeket, és akár magunk elé képzelhetjük a körmöst adó szárföldi tanárt is, aki valaha a katedra mögött magyarázott. Értékes tárgyi emléke ennek az időszaknak a szókirakó oktatóeszköz, amelyet véleményem szerint ma is lehetne használni az első osztályban. Itt a számtankönyveknek, bizonyítványoknak, az „Arany könyvnek", a német nyelvű gót betűs tankönyvnek is méltó helye van. A régi gyermekek életét szemléletesebbé teszik az igényes fotók, amelyek alkalmasak a tárgyi világ (öltözet, használati tárgyak, játékok) és a paraszti viselkedés vizsgálatára (mosolytalan arc, nyílt tekintet, egyenes tartás) is. Ezen kívül önfeledten mosolyogó, játszó gyermekekről is tanúskodnak azok a nem beállított műtermi felvételek is, amelyek szintén szerepelnek a kiállításon. Nagyobb gyermekek labdajátékát idézi Hetény János felvétele a vitnyédi gyermekeket megörökítő utcai képen. Láthatunk kapuvári viseletben édesanyát gyermekével, az 1920-as évekből egy kapuvári családot, ahol a fiú gyermek a fotós láttán ijedtében tócsát eresztett a „szoknyája" alá. Az iskolai élet elevenedik meg több képen: tejosztás Sopron környéki iskolában, számtanóra egy meghitt pillanata 1900 körül. Szintén egy Sopron környéki felvételen egy majorsági iskolaterem látható, a háttérben egy szép oltárral. Ez utóbbi érdekessége, hogy a termet — templom híján — misézésre is használták. A helyiség egyszerre volt tehát a lélek és a tudás temploma. Dicséretre méltó, hogy a múzeum dolgozói arra is gondoltak, hogy a kiállítás ne csak holt tárgyak halmaza legyen, hanem gyermekeink kezében ezek a játékok életre is keljenek. A régi játékok rekonstrukciója, másolatai (pörgettyűk, csigák, fűzfa karikák) pedig Varga Attiláné Vera segítségével kipróbálhatók, egészen gyereknapig, így elevenedik fel nagyszüleink játéktára. Lehet telefonálni, végre úgy, hogy nem válaszolnak vissza a cipőspaszta doboz telefon másik oldaláról, és nem halljuk: „tedd le fiam, nem játék az!" Megtapasztalhatjuk azt is, hogy milyen jó szőrlabdával játszani. Köszönet a kiállítás rendezőinek, létrehozóinak (Csiszár Attilának, Géber Józsefnek, Kelemen Istvánnak, Kiss Melindának, Kücsán Józsefnek, Németh Ildikónak, Perger Gyulának, Szendrei Eszternek és Tanai Péternek) a restaurátoroknak (Lennertné Szikora Eszternek, Tóth Katalinnak, Varga Györgynek) és technikai munkatársaknak (Bolodár Zoltánnak, Tanai Csabának, Foki Líviának, Szigethi Bélának) azért, hogy— a költő szavaival élve — „gyermekké tettek..." egy kis időre minket, akik megtekintettük a kiállítást, hiszen átélhetjük szüleink, déd- és nagyszüleink életét és gyermekkorát. 443