Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Egy asszony két arca. Megjegyzések gróf Andrássy Józsefné Csáky Valburga portréjához

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK széles, mintás szalag fogja át, a könyök alatt pedig bő szabású, mintás csipkében végződik. Vállaira könnyed kendő borul. Véleményünk szerint e viselet jellegzetesen magyar női ruha és semmiképp sem nyugati típusú. Párhuzamként utalhatunk gróf Széchényi Zsigmondné Cziráky Mária 1760 körüli, vagy Cziráky Józsefné Barkóczy Borbála ugyancsak századközepi portréjára a csipkedekoltázs és az ujjak kialakítása terén. (Székely 1997, kat. 6., 12.) Ugyancsak széles, a képünkön láthatóhoz hasonló csipkedekoltázst visel Károlyi Antalné Harruckern Jozefa 1789-90 körűire datált képmásán.

2 A főkötő a XVIII. századi portrékon — a megelőző századhoz képest — ritkábban fordul elő, a Felvidéken készült magyar viseletű női arcképeknek azonban szinte kötelező viseleti eleme. A képünkön látható gyöngyös főkötő, melyet csupán néhány drágakő gazdagított, a XVIII. századi divatnak felel meg.

3 A főkötőből lendületes ívvel aláomló áttetsző fátyol viszont a század végére jellemző. A kép felső, ma is látható rétegét alkotó portré elődjéhez képest fordított állású: az alak bal felé fordul. A fej követi a test irányát, a tekintet azonban a nézőre szegeződik. Balját csípőre teszi, jobbját pedig a test mellett leeresztve tartja — miként az alsó réteg képmásán. A fiatal nő zöld szoknyát visel s hasonló színű a vállfűző is. A fűzőbetét fekete, felületén cikk-cakk vonalban vezetett gyöngysor fut le. A dekoltázs könnyed, fodrozott csipke. Az ujjakat három-három egymástól egyenlő távolságra elhelyezett háromszoros gyöngyfüzér fogja át. A bal csuklón ötsoros gyöngy karkötő. A szintén ötsoros nyakék azonban már a fülbevalókkal és a pártával együtt egy másik, immár drágakövekből — alkalmasint gyémántokból — álló ékszerkollekciót alkot. A nyaklánc hosszúkás kövekből áll, a fülbevaló kereszt alakba elrendezett köveihez ovális függő kapcsolódik. A párta felső peremén ovális kövek futnak, míg felületét kisebb s nagyobb rozetták alkotják. A pártához fekete fátyol kapcsolódik. Az ifjú nő hajviseletét a homlokára fésült rövid tincsek alkotják, míg oldalt szabadon omlik a vállaira a haja. E képmás datálása esetében a XIX. század közepe valószerűtlenül kései időpont. A festésmód ezt teljesen kizárja. A sötét háttérből előbukkanó figura, a csípőre tett kezű beállítás a hazai portréfestészet barokk kori hagyományait folytatja. A hideg színkezelés viszont már a klasszicizmus ízlésvilágában fogant. A XVIII. század végére való keltezést erősíti a hajviselet is: a homlokba fésült rövid hajtincsekből álló Titus-frizura. A pártából induló hosszú fátyol az 1790-es években lett divat, mint azt Károlyi Antalné Harruckern Jozefa már idézett portréja,

4 vagy gróf Esterházy Jánosné Pálffy Marianna arcképe (Buzási 1994, Kat. 13.) is jelzi. A festmény bal felső sarkában látható címerpár pedig kétséget kizáróan azonosítja az ábrázoltat Andrassy Józsefné Csáky Valburgával. 2. kép Gróf Andrassy Józsefné Csáky Valburga portréjának alsó rétege (Feketics Erika rajza) 406