Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Almási Tibor: Liezen-Mayer Sándor és Győr

ALMÁSI TIBOR LIEZEN-MAYER SÁNDOR ES GYŐR 1er, Shakespeare, Scheffel, Goethe műveinek illusztrálásához. Különös módon foglalkoztatta Goethe „Fausf'-jának témája, amelyhez 50 darabból álló sorozatot készített. Ez a ciklus óriási sikert és elismerést hozott neki az 1876-os müncheni képző- és iparművészeti kiállításon. (8. kép) Egykori iskolája, a müncheni Királyi Akadémia tiszteletbeli tagjainak sorába választotta, a württembergi kormány pedig 1880-ban megbízta a stuttgarti Szépművészeti Akadémia vezetésével. Liezen-Mayer Sándor óriási lendülettel vetette bele magát az önként vállalt feladatokba: új, a kor igényének megfelelő alapokra helyezte az Akadémia működését, nagy feltűnést keltő kiállításokat rendezett, és az általa alapított művészetpártoló egyesület, a „Vérein zur Förderung der Kunst" megalapításával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Stuttgart az ország egyik legjelentősebb művészeti központjává váljon. Amikor azonban 1883-ban Gabriel Max (1840-1915) lemondott a müncheni Akadémia történelmi festészeti tanszék irányításáról és az intézmény Liezen-Mayer Sándornak ajánlotta fel a megüresedett állást, a művész élt a kínálkozó lehetőséggel, és visszatért a bajor fővárosba, ahol néhány év múltán reá bízták az egyházi festészeti tanszék vezetését is. Liezen-Mayer Sándor sokat dolgozott: tanított, festett, szervezett, több évtizedre szóló terveket kovácsolt, előkészítette ezek kivitelezését, ám egy súlyos betegség nyomán 1898. február 19-én, mindössze 59 évesen végleg le kellett tennie kezéből ecsetjét. Már Liezen-Mayer Sándor életében, de még hangsúlyosabban halála után, sokszor és sok helyen vita tárgya volt a művész hovatartozásának, magyarságának kérdése. Kétségtelen tény, hogy Liezen-Mayer nem itthon, hanem elsősorban Németországban vált elismert alkotóvá. Ennek ellenére, élete egész folyamán, számtalan módon tanúbizonyságát adta szülőhazája és szülővárosa iránti szeretetének, ragaszkodásának. „Magyarságát — fogalmaz egyik életrajzírója — a külsőségekben is hangsúlyozta. Magyar ruhában és csizmában járt, bajuszát huszárosán kipödörte, és tanítványainak, barátainak gyakran beszélt a magyar föld szépségeiről és a nép szívének jóságáról".

26 A XIX. század közepétől a müncheni Akadémia a külföldön tanulni szándékozó magyar diákok zarándokhelye volt. Pozícióját, befolyását latba vetve, érvényesítve Liezen-Mayer Sándor nem csak maga köré gyűjtötte az iskolába érkező tehetséges fiatalokat, de segítette őket abban is, hogy leküzdhessék a kinntartózkodással járó anyagi és más természetű nehézségeket. Lyka Károly szerint, aki egy egész könyvet szentelt a müncheni magyar művészélet bemutatásának, tanulói nagyra becsülték pártfogójukat, akadémiai tanárukat, aki „sokszor adott föl nekik kompozíciós témákat is, melyeknek tüzetes megbeszélése gyakran egy-két pohár bor mellett, este, egy ven8. kép Az 1870-es évek végén a Theodor Stroefer művészeti könyvkiadó gondozásában megjelentetett Goethe kötet Liezen-Mayer illusztrációit, a müncheni kiadó külön művészeti lapokként is az olvasók rendelkezésére bocsátotta (Xántus János Múzeum) 385