Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK oszlop maradt megrendületlenül és ez a Király és a szabad törvényhozás... Ellenben a szabadsajtó, a népképviselet — községi rendszer — független felelős magyar minisztérium eránt alkotott törvények által oly alapok rakattak le, mellyeken a nemzet közszabadságának és boldogságának legbüszkébb épülete biztosan emelkedhetik; különösen a felfegyverzett honpolgároknak, a Nemzeti-Őrsereg oltalma alatt a közboldogság nem sorvad, hanem gyarapodik azoknak a száma által, kiket kebelébe befogad. A Közszabadság, Közjog és Közboldogság pedig hatalmassá teszi a nemzetet!" (Jerfy 1931, 297.) Ezután 31 pontban a felterjesztések „főbb vonásait" ismertetik, melyek alapját képezik az áprilisi törvényeknek. Örömmel közli a királyi városokat érintő 23. pontot: „Ki van mondva a szabad királyi városok önállósága, melly törvényhatóságoktól függetlenül a köztörvény szerént önmaguk igazgatják." Ezért a célért harcolt oly szívósan a győri követ is, s íme ez most megvalósult. A jelentés zárótételében hangsúlyt kapott „a békés és törvényes átalakulás, s Magyarország ezzel a törvények megalkotásával az Európai Civilizált és Szabad népei között foglal helyet". Polgári felfogásban közelíti meg az ország nemzetiségeinek jogait: „Hazánk határai között sokféle nyelvű népek tanyáznak, de van egy alap, mellyen ezeknek különböző nyelv érdekeit egyesíteni lehet, ez az alkotmányos szabadság, melly a különböző nyelvű népfajokat a polgárzati közös nemzetiségben egyesítheti." (Jerfy 1931, 301.) A zárójelentésről a Redout nagytermében április 19-én nyilvános közgyűlést tartottak, ám Steffanics főbíró elnapolta a követek beszámolóját, mondván csak akkor tartják meg, ha „a legközelebbi országgyűlésen hozott törvénycikkek 0 Felségének aláírásával megérkezendének". A főbíró eléggé egykedvűen, általánosan megköszönte a követek munkáját, de egy szóval sem említette Hergeszell harcát a szabad királyi városok jogainak védelmében, sem a Bécsbe menő „dicsőséges küldetést", ahol a küldöttségben ő képviselte a magyar királyi városokat. Figyelemre méltó, hogy Preng (Peregi) Mihály, gabonakereskedő, a győri Lloyd későbbi elnöke melegen megköszönte a polgárság nevében a követek diétái munkáját. Hergeszell zárójelentését kinyomtatták és a nagyközönség rendelkezésére bocsátották. Mindenesetre a városi vezetők közömbössége feltűnő: fel sem fogták Hergeszell szereplésének történelmi súlyát és jelentőségét. 1848. április 14-én a városi tisztújító szavazás jelölő választmányának megválasztására még a régi módon került sor (a 60 fős külső és belső tanács együttesen választott) és figyelmen kívül hagyták az utolsó rendi országgyűlésen már jóváhagyott, „tiszta" polgári jellegű választási törvényt, amely szerint a polgárok összessége választja a képviselőket. Kétségkívül, a bizonytalan városvezetés „reakciós szellemben" gondolkodott, amiért az április 16-i népgyűlésen Lukács Sándor kormánybiztostól kemény bírálatot kaptak. A Hazánk c. lap közzé tette a tanács „maradi jellegű", óvatoskodó állásfoglalását, tárcaírója pedig megvédte követünket: „Hergeszell szabadelvű szelleme visszariadt a tanács határozatában megnyilvánuló irányzattól" (Hazánk, 1848. április 15.), melyért sem tiltakozni, sem felelősséget vállalni nem tudott, tekintve, hogy az ominózus ülésen részt sem vett. (Jerfy 1931, 303.) Egyébként a liberális lap sem említi Hergeszell sikeres országgyűlési harcát és a rangos országgyűlési küldöttségben való részvételét. Hergeszell újból csendben elfoglalta kapitányi hivatalát, bízván a diétán elért sikereiben és bizakodással nézett a jövőbe. A május 22-i tisztújító választáson a városkapitányi és a polgármesteri posztokért vívott harcban alulmaradt. A polgármester választásnál a győztes Korbonits István 691, Hergeszell pedig 192 szavazatot kapott. (Balázs 1980, 236.) A Hazánk 274