Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

TÓTH LASZLO Â POLGÁROSODÁSÉRT KÜZDŐ GYŐRI ARGONAUTA cikkírója némi gúnnyal így jellemezte a kialakult helyzetet: „A városi első néptiszt választásunk, melyen tisztviselőinket nem 60 személy diktálá nyakunkra, hanem a népből ezeregypár száz választá meg, a múlt héten befejeztetett. Ugye szépen hangzanak e sorok? Azonban a még szokatlan választási elv iránti lelkesedésünkben elhibáztuk a dolgot". (Hazánk, 1848. június 3.) A lap tehát a választás eredményét a választók tapasztalatlanságában látta és ilyetén mentette fel a régi rend képviselőit (Hergeszell Ferenc, Beké Ágoston és Hinár János) választási kudarcuk alól. (Balázs 1980, 238.) Győr városban alig volt változás a tisztviselői karban, döntően a régi tisztviselőket választották meg elismerésből, vagy megszokásból. A konzervatív, osztrákbarát Tóth Imre választási elnök, midőn a május 27-i népgyűlésen végignézett az újjáválasztott képviselőkön, megnyugvással jelentette ki: „örül, hogy újra a régi hajfonatot látja maga körül, sajnálja Hergeszell Ferenc távollétét, de ha már így esett, bele kell nyugodni." (Balázs 1964,170.) így is két Hergeszell lett tagja a népképviseleti alapon választott városi közgyűlésnek: Ferenc Újvárost, Antal pedig Nádorvárost képviselte. (Ecker 1973, 48.) 17 évi városi szolgálata után, némileg sértődötten, a városi tanács május 25-i ülésén — midőn újólag jelölték tanácsnoknak — felállván, férfias önérzettel a jelölés mellőzését kérte, még a közszolgálat utáni nyugdíjáról is lemondott. Az ülés jegyzőkönyve szerint „semmiféle hivatalt nem vállal" és bejelentette „közpályáról való visszavonulását". Még azt is hozzátette (nyitva hagyván a kiskaput), hogy „hazájának és városa polgárainak boldogítására tehetsége szerint ezután is kész leend." Mindezek után a közgyűlés Hergeszell Ferenc „érdemeit méltányolni szándékolta", „a köztiszteletben álló férfiúnak visszavonulását megilletődött szívvel vévén tudomásul". (Jerfy 1931, 305.) Alig két hét múlva, június első hetében az új közgyűlés Hergeszellt, mint a közgyűlés tagját felkérte „a város egész társadalmát aggodalomba ejtő három rémhírben" eljáró városi küldöttség vezetésére, számítva a diétán szerzett ismeretségére és tekintélyére. A küldöttség tagja volt még Perlaky Dániel gabonakereskedő, jeles liberális, helyi politikus és Horváth Endre Győr-ferencvárosi ügyvéd. Az első „rémhír", a jogakadémia Győrből való elvitele ügyében a küldöttség felkereste Eötvös Józsefkultuszminisztert, aki megígérte, ha sor kerülne a jogakadémiák „kevesbítésére" s ennek során a győri jogakadémia megszüntetésére, akkor azt „pótolnák" kibővített gimnáziummal, vagy hét évfolyamos kereskedelmi tanodával. A másik kérés: ha sor kerülne az „álladalom által építendő laktanya építési programra", ebből ne maradjon ki Győr városa. Mészáros Lázár hadügyminiszter nem tudta fogadni a győri küldöttséget, mivel „tökéletesen el volt foglalva" (ekkor már elindultak a délvidéki harcok), de a laktanyaépítésre vonatkozó győri igényt leadták a minisztériumban. A harmadik ügy: a pesti „tetszholtak házának" megtekintése lett volna, de ilyen intézmény (mint utólag kiderült) nem volt Pesten. Összességében a küldöttség jól teljesítette feladatát, ami elmaradt, arról nem ők tehettek. Hazaérkezésük után két nappal volt a képviselőválasztás a pesti népképviseleti országgyűlés. Két jelölt indult a követválasztáson: a liberálisok országgyűlési képviselője Lukács Sándor,

20 az 1848/49-es forradalmi idők markáns győri vezéralakja, aki a márciusi napokban „tüzes szónoklatokat" tartott. Lukács népszerű egyéniség volt a liberálisok között, ám határozott módszereit vitatták a magyar érzelmű lakosság körében, az osztrák érzelmű gutgesinnt (megbízható) polgárok között pedig egyenesen félelmet keltett. 275