Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)
TÓTH LASZLO A POLGÁROSODÁSÉRT KÜZDŐ GYŐRI ARGONAUTA dítványa azonban „megtört a nemesi rend ellenállásán", így a curiák nem kerültek a városi hatóság alá, a nemesség ugyanis „fittyet hány minden rendészeti, közbiztonsági és közegészségügyi szabálynak és érdeknek". (Jerfy 1931, 286.) Hergeszell szívósan küzdött tovább a nemesi udvartelkek privilégiuma ellen, érezve az igazságtalanságot, mivel e téren sok-sok konfliktust és gyakorlati tapasztalatot szerzett városi kapitányi munkája során. Kitartásának meglett a gyümölcse: február 17-i jelentése szerint részben sikerült Curia-ügyben előbbre lépni, mivel az alsó táblán egyetértés alakult ki abban, hogy a város határain belül lévő nemesi udvartelkek „magánegyezkedés, vagy per útján kisajátíthatok", ezzel „a Curiák minden tekintetben a városi törvényhatóság alá tartoznak". (Jerfy 1931, 286.) így végleg megszűnt egy több évszázados feudális, nemesi kiváltság Magyarországon. Ez volt Hergeszell Ferenc győri követ legnagyobb sikere az utolsó rendi országgyűlésen. Egy másik sikeres felszólalása is visszhangra talált. Szemere Bertalan borsod megyei követnek tetszett, amit a „czélszerű nevelés és tanítás előmozdítására teendő intézkedések" előterjesztésben felvázolt. Ugyanígy a vámszabályok megállapítása terén kifejtett elképzelései is méltánylásra találtak. Február 26-i jelentésükben keserűen szólnak arról, hogy a polgári rend és a városok védelmében felszólaló városi követek a „legkíméletlenebb megtámadásoknak és gyanúsításoknak lőnek kitéve". A városok küldöttei panaszkodnak amiatt, hogy az erőszak olyan mértékű a karok és rendek részéről, hogy még „az utasításokat sem mondhatjuk el, éktelen kiabálás fogadja a városi küldöttek felszólalásait". (Jerfy 1931,286.) Igen éles harc folyt a két rend, a nemesi és a polgári között, a megyék követeinek állandó zajos tiltakozása közepette zajlottak az alsó tábla eseményei. Györgyi Mihály győri követ belefáradt ebbe a kilátástalan küzdelembe és 1848. február 29-én írott levelében bejelenti követi megbízatásáról való lemondását: „az itteni városi követek léte, tsak hasztalan időtöltés, mindenféle érdek nélkül való, a városi utasításainak jelentése semmi tekintetbe nem vétetik". (Jerfy 1931, 288.) A már végletekig kiéleződött, érdektelenné és unalmassá váló táblai zajongást a március 3-i ülés szakította meg: Kossuth Lajos e napon mondta el nevezetes, történelmijelentőségű, nagy szónoklatát a közteherviselésről, a kárpótlás melletti jobbágyfelszabadításról, a „népfenségi" jogokról, a törvény előtti egyenlőségről, a nép politikai jogokkal való felruházásáról, a szabad királyi városok összetett ügyeinek megoldásáról és a felelős magyar kormány kinevezéséről. Kossuth ezen felirati javaslatai megfeleltek az árilisi törvények főbb alapvetéseinek. Kossuthnak e nagyjelentőségű felszólalására Balogh Kornél Győr megyei követ interpellációja adott alkalmat, midőn a követ egyenesen a királytól kért felvilágosítást a bankok állásáról, különösen a nagy számban forgalomba hozott bankjegyek fedezetéről. 14 (Borovszky 1910, 386.) Hergeszell következő rövid jelentése szintén történelmi jelentőségű kérdésről szólt. Beszámolt arról, hogy Kossuth március 3-i javaslatait még az országgyűlés felső házának is jóvá kellett hagynia, amely kemény feladatnak látszott, mivel Kossuth felirati javaslata a rendi-feudális kötöttségeket negligáló polgári program volt. Ezért Kossuth „gyorsított eljárást" javasolt: a felirati pontok egyeztetésére és elfogadására március 15-én az országgyűlés két háza „elegyes" ülést tartson. Ezen elhatározták, István nádor vezetésével egy „fényes országgyűlési küldöttség" adja át a királynak a felirati pontokat. „A küldöttségnek parányi személyem is szerencsés tagja leend" - írta Hergeszell Ferenc. A jelentéshez csatolta a „nagyobbszerű országos választmány" kinyomtatott terjes névsorát. 15 A díszmagyarba öltözött 271
