Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

ARRABONA 2007. 45/1. TANULMÁNYOK magyar országgyűlési követeket a Metternichet elzavaró forradalmi bécsi nép „rajongó lelkesedéssel" fogadta, és március 16-án a Burg fényes palotájában déli egy órakor megjelentek a király előtt. (Gergely 2003, 240.; Jerfy 1931, 293.) Úgy tűnt, a magyar „argonauták" a bécsi forradalmi nép körében és a királyi audiencián egyaránt győzelmet arattak.

16 (3. kép) A küldöttség tagjai diadalmasan indultak vissza Pozsonyba, ahol a gőzösök érkezését „ágyúdurranások és a Duna parton lelkesen örvendező sokaság" fogadta. (Hazánk, 1848. március 21.) A bécsi dicsőséges órákról Hergeszell így emlékezett meg március 18-i jelentésében: „Királyunk a kor igényeit felfogva és megértve a nemzetnek rég táplált kívánságait teljesítette, mindazokat megadá, mik kérettek" (Jerfy 1931,291.). István nádor gr. Batthány Lajost bízta meg a felelős kormány megalakításával. Hergeszell ünnepi szavai mind-mind a polgárosodás örömszavai: „Az érdekegység, népjog és szabadság többé nem üres szavak, hanem valóság... A jobbágyság békességben tűrt és fáradozott, emberi jogokban részeltetik, az úrbéri viszonyok megszüntetése által szabad leszen... A kiváltságok védfalai lerombolyak — nemes és nem nemes minden közterhekben egyenlően osztozni fognak és a törvény előtti egyenlőség beáll. (...) legyen hazánkban a béke szilárdítva a bizalmas nyugalom és ezek alapján kifejthető szellemi erő és anyagi tehetség". Hergeszell Ferenc mindezekhez határozottan hozzáteszi — hűen royalista álláspontjához —, hogy a „királyi széknek megőrzése és fenntartása megkívántatik". (Jerfy 1931, 291.) Ezen a ponton ő befejezettnek és lezártnak tekintette a reformokra épített társadalmi megújulási folyamatot, nem kívánta erőszakos úton, fegyveres eszközökkel a polgári átalakulást megvalósítani. Őszintén és konokul hitt a polgári átalakulásban, az ország közviszonyainak modernizálásában és a békés eszközökkel, törvényes úton való kibontakozásban.

17 Azt vallotta, hogy az országgyűlés mindent megtett a „törvényes forradalom győzelmééit, mivel a forradalom vívmányait a történetesen együtt ülő utolsó rendi országgyűlés azonnal törvénybe iktatta, s azokat a király szentesítette. Ebben rejlik a magyar 1848 egyik sajátossága." (Gergely 203, 241.) Midőn a küldöttség visszatért Pozsonyba szinte azonnal „lázas törvényalkotó munka kezdődött" a követek között. (Gergely 2003, 240.) Carpe diem! Minden nap éjfélig folytak az alkotmányozó ülések a kerületi táblán, időt akartak nyerni, minél több törvényt meg akartak valósítani a felirati követelésekből, hogy lerakhassák a modern, polgári Magyarország alapjait.

18 Hergeszell követ sietve küldte egymás után jelentéseit, melyekhez csatolta a törvényjavaslatok szövegét. A március 18-i jelentésben többek között megküldte a szabad királyi városokról szóló törvényjavaslatot, mely 254 paragrafusból 30-ra zsugorodott a vita során. A „városok nagy, átfogó reformja félbe maradt, s városaink hiába várták azt az utolsó rendi országgyűléstől." (Jerfy 1931, 296.) Az utolsó jelentésüket 1848. április 3-án írták Pozsonyból (közben ugyanis Györgyi Mihály újra csatlakozott a követi karhoz). Beszámoltak az országgyűlés mindkét háza által elfogadott és a király által szentesítésre váró, korszakos jelentőségű reformokról, majd közlik, hogy a király az országgyűlést április 10-én berekeszti, és a törvények szentesítésére 9-én kerül sor. Itthoni csalódásai Már itthon Győrött írják a végső beszámolót az utolsó rendi országgyűlés heteiről. A jelentés ünnepélyes és patetikus:

19 „Az Európában lezajló szabadságmozgalmak megrázkódtatták hazánkban is az ősi alkotmány épületét... csak két 272