Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Csécs Teréz: A Rábaközről a Tudományos Gyűjteményben (1817–1841) (Kitekintéssel a Répce-mellékre és a Tóközre)

CSECS TERÉZ A RÁBAKÖZRŐL A TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYBEN (1817-1841) Istókról, akit Kapuvár mellett a Királytóban fogtak „ez előtt mintegy 74 esztendővel" (Kiss Sámuel 1823, 56-60.). Sopron után a Répcemellék következik. Néprajzi érdekességeket is megemlít, itt a következő népi időjóslásról emlékezik meg: „Ä Répczemellékiek sok ízbéli megjegyzésök' következéseinél fogva, erősen hiszik mint experimentum rusticumot, hogy midőn Mártziusban ködöt látnak vidékjökön, a' köd' napjától számolva a' lOOik napra bizonyosan kiárad a' Répcze' vize. Ezt az észre vételt már én is tapasztaltam; de megtörténik ez, a' köd barometruma nélkül is, csak egy jó esső legyen a' Répcze főnél." (Kiss Sámuel 1823, 62-63.) Majd a Rába egészen rövid leírása és a malomhelyek említése után rátér a vármegye lakosaira. Jobb sorsú vármegye, mert a lakosok csinosan járnak! Ezzel vezeti be a népesség leírását. „A' felsőbb falukban vágynak ugyan nyomorúk sorsú Németek és Horvátok is; a' ruházatra nézve ezek legdísztelenebbek, a' Répcze-mellékiek legczifrábbak." (Kiss Sámuel 1823, 64.) Ugyanígy elemzi, példákkal mutatja be az itt élő három nemzetiség nyelvét. Még arra is tekintettel van, hogy a városi és a falusi lakosok nyelvezete is más. A magyarban felismeri a többi nyelvből átvett és „magyarosított" szavakat. 1840-re elkészítette még külön a Sopronmegyei tájszavak gyűjteményét is (Kiss Sámuel 1840.) Munkáját a magyar „eredetinek" mondott tájszavak megcáfolásával kezdi, ahol a jövevényszavakat jó érzékkel származtatja, vezeti vissza a német eredetire. Majd tájszavakat — és szólásokat, szóláshasonlatokat — sorol fel.

5 Tíz évvel Kiss Sámuel cikke után Kiss József

5 írt Sopron megyéről a folyóiratban. Ő már nem „rövid esmértetést" készített, 36 oldalas terjedelmes beszámolójában itt-ott egészen romantikus költői magasságokba szárnyal, mint pl. a Sopron környéki hegyek leírásánál: „E' hegyi tájok között vágynak ollyanok, mellyek olly meglepő szépek, mintha valamelly tündér sújtotta volna rajok varázs veszszejét. Kiindul a' mu'sák nevendékje, a' szabadba vágyó kebellel, a' városnak lármás tolongásából; magányos nyomait a hegyeknek intézi — látja a' körülötte több változásokban kinyik természetet, felhág a' hegyeknek ormára, körül néz 's édes elragadtatással erezi a' szépet, mellyet toll le nem írhat, ecset tökéletesen le nem festhet." (Kiss József 1833, 7.) De aztán hamarosan a földre száll, Sopronnak és környékének a gazdaságáról, a terményeikről, az állatvilágról tudósít. Részletesen leírja a német, horvát viseletet, a nemzetiségek egymáshoz való viszonyáról is szót ejt, majd folytatja: „Hol a' hegyek szűnnek — Czenktől lefelé", jön Sopron vármegye alvidéke, „mely „áltáljában véve bár nem bir is olly kellemmel, mint a felső hegyes vidék: mindazáltal egy bizonyos szelid szépség terül el rajta. Itt egy kisded patakocska zajog elébb keskeny ágyában — mellette kövér fű 's több szinű virágok; - tovább, vagy egy kis bokros, vagy kisebb 's nagyobb erdő emeli zöld koronáját. (...) Nevezetesebb termékenységü 's kiterjedésű ez alvidéken az úgy nevezett Répcze mellék és Rábaköz." (Kiss József 1833, 12-13.) A Rábaköznek kevés a fája, viszont rétek, legelők nagyon jók, a széna jobb a hanságinál is. Jó gabonatermő vidék, a Felföldre és Ausztriába is adnak el a fölöslegből. Már a hajdinát is termesztik a vidéken. A földet gondosan megmunkálják, akár négyszer is szántanak vetés alá, de jó a föld, a háromszori szántás is elegendő. Rábaközben nem csépelik a gabonát, hanem nyomtatják. Rendkívül jó a búza, és egy posonyi mérő vetőmagból akár 5-6, sőt néha 10 mérő is terem. A szénán jó húsban lévő ökröket nevelnek a Répcemelléken, amit a soproni Virágheti vagy májusi országos vásárra visznek eladni, de elhajtják őket Bécsig is. A bivalytartás is kezd elterjedni, és a hasz225