Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Csécs Teréz: A Rábaközről a Tudományos Gyűjteményben (1817–1841) (Kitekintéssel a Répce-mellékre és a Tóközre)
ARRABONA 2007. 45 / 1. TANULMÁNYOK not a bivalytej hozza, mert jobb, mint a tehéntej. Előnye, hogy soványabb takarmányon is megél és nem árt neki a métely, fejni viszont nehezebb. A Rábaközben a szénát különösen lótartasra és csikótenyésztésre fordítják. „Innét e' két nevezetes Sopron Vármegyei alvidékről azt lehet mondani, hogy: Répczemelléke szénájáról 's szarvasmarhájáról; Rábaköz pedig búzájáról' s lovairól nevezetes." (Kiss József 1833,20.) A következő részben a gabona és borkereskedési szokásokat taglalja, bizonyítva, milyen életrevaló üzletemberek az itt élők. „Rábaköznek több helységeiben az a' szokás vagyon, hogy ro'sterméseket eladják 's helyette Győrben ugyan azon a pénzen, sőt gyakorta még oltsóbban kétszeresset vesznek, melly szaporább-is, jobb-is, mint a tiszta ro's." De kereskednek gyümölccsel, aprójószággal, tojással s mással is. A megélhetéshez ez is nagy segítség, meg az, hogy egész éven van bérmunka is a szegényebbeknek, zselléreknek szőlőkben, télen cséplésnél, s kapnak annyi földet, ahol kendert, kukoricát megtermelhetnek, egy-két marhát, „sertvést" hizlalhatnak. „így nyújt a' birtokosabb kezet a' szegényebbnek, hogy így mind ketten öszvefogódzhatván, egymást kölcsönösen támogathassák 's panaszolkodni sorsa' mostohaságáról egygyiknek se légyen méltó oka." Nem felejti Kiss József a leírásból az iparosokat sem. Nem tartja igazán sikeresnek az iparosok tanulását, úgy véli, sokan ezért, és azért, mert szakmájukban nem találnak örömet, elzüllenek, „nyereségeknek nem csekély része már a' korcsmáros kezében van. így teszik, nem a mostoha esetek, nem-is a vidék, melly mesterségeknek tetemesen kedvez, hanem ön magok magokat szegényekké. Erejek ez által fogy 's nem ritkán még az ősi hagyomány-is oda vesz." De oka ennek az is, hogy csak a gazdálkodásnak van becsülete, a kisnemes is „szégyenl mesterséget tanulni, és gyakorolni, 's inkább kivan öt 's hat, sőt kevesebb holdja mellett szűkölködni, mint valamelly hasznos mesterséget űzni." (Kiss József 1833, 22-25.) A szerző figyelemmel van arra, több nemzet és társadalmi réteg együttélésének milyen hatása van a szokásokra, gazdálkodásra, „udvariság' regulájira és rendszabásira", a mulatságokra, „babonás vélekedésekre és cselekedetekre". Véleménye szerint ahol „pallérozottabb" a nemesség, ott a „parasztok folyóbban és okosabban iparkodnak beszélni". A mulatságok között első helyen a kártyajáték van, szokás „lapdázás" a gyerekeknél. „A Rábaköziek menyekzői mulatságaik gyakorta lármásabbak és tréfásabbak, tovább tartók 's népesebbek, kivált a' vagyonosabbaknál, mint a felsőbb magyar vidéken és a' Répczemelléken. Szokásban van itt az úgy nevezett tyukverő-is 7 némelly helységekben, melly abból áll, hogy a' vendégek egymáshoz rendre nagy kedvvel és zajjal elmennek 's folytatják az evést 's ivást." (Kiss József 1833, 28.) A babonás szokásokról rendkívül elítélően beszél, és ezek fennmaradásának egyik okát a fonóházakban elmondott mesékben véli megtalálni. A viseleteket részletesen leírja, figyelme még a férfi és női hajviseletre is kiterjed. „Több hoszszu hajat viselnek a' férjfijak... Kalapjok a' közép nemeseknek kerekes nagy karimájú. Az alrendüek sok helyeken világoskék dolmányt s ugyan ollyan szinü nadrágot kedvelnek kicsiny karimájú kerekes kalappal. Szokásban van a' nemes birtokosoknál a' setétkék köpönyeg 's télen vagy posztóval borított vagy fejér bőr ujjas bunda fekete báránybőr hajtókával. A szegényebb sorsuak dolmány és hoszszu szűrben 's vászonyból lovagnadrág módra készítet nadrágban járnak. Télen fejeket vagy alacsony csákó forma, vagy posztóval borított sapkával fedezik. Az aszszony nembélieknél áltáljában véve magyarosabb a' viselet... A hoszszuruha nem olly közönséges, az alrend nem haladt annyira elő a' fényűzésben. Viselnek rökliket és ködmenyeket, hol hoszszabb, hol rövidebb szoknyákat, puruczkákat, fejruhát, ha226
