Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Feld István: A várkutatás, mint történeti diszciplína. Bevezetés egy konferenciakötethez

ARRABONA 2006. 44/2. TANULMÁNYOK Engel ez utóbbi kötetében (is) elsősorban a nagybirtokkal és főleg az abban megtestesülő hatalmi viszonyokkal foglalkozott, melyek elemzésére a váruradalmak megoszlásának vizsgálata kiváló lehetőséget kínált. Kiemelendő, hogy Fügedi és Engel első, vártörténettel foglalkozó munkái épp akkor láttak napvilágot, amikor már a nemzetközi kutatásban is hangsúlyosan jelentkezett a téma történeti megközelítése. Ennek bizonyítására elegendő most csak a Konstanzer Arbeistkreis für mittelalterliche Geschichte 1976. évi konferencia-köteteire utalni,

38 annál is inkább, mivel ezek alapvetését Engel Pál az 1980-as években megjelent további tanulmányaiban maga is közvetlenül hasznosította. Ezekben a munkáiban

39 többek között a középkori Magyar Királyság történetét alapvetően meghatározó, egymást követő s a várakkal meghatározott kapcsolatban álló birtokstruktúrák kérdését tárgyalta, folyamatosan továbbfejlesztve, finomítva felfogását. S míg kezdetben kevéssé méltatta figyelemre a rokontudományok megállapításait, egy sajnos máig kevéssé idézett 1987. évi dolgozatában

40 már kísérletet tett a várrégészet legújabb eredményeinek integrálására is. Bár az 1950-es évektől megjelenő műemléki topográfia kötetei természetesen számos várról tartalmaztak hosszabb-rövidebb leírást, az ismert írott adatok öszzzszefoglalását valamint változó mélységű dokumentációt, ezek — néhány kivételtől eltekintve — csak a különböző részletfeldolgozások kompilációinak tekinthetők.

41 Ugyanakkor részben a szintén torzóban maradt régészeti topográfia

42 munkálatai kapcsán főként az 1970-es évektől számos olyan, az ásatások során középkorinak bizonyult, kisméretű és általában rövid életű erősség maradványait sikerült felfedezni — majd többek között az egyre gyarapodó regionális vártopográfiákban

43 közzétenni — melyek említését nem ismerjük az írott forrásokból. A meghatározásukról és funkciójukról folytatott vitában

44 Engel úgy foglalt állást, hogy nem szükségszerű esetükben külön vártípusról beszélni, mivel amúgy is egy olyan korszakban létezhettek, amikor nem kellett feltétlenül szerepelniük az oklevelekben, hisz a vár kezdetben csak tartozéka volt a nemesi birtoknak.

45 Fügedi Erik és Engel Pál itt csak vázlatosan áttekintett munkásságának köszönhetően így megrajzolhatóvá vált egy ma már nagyrészt általánosan elfogadottnak tekinthető kép Magyarország középkori várai történeti szerepének fő korszakairól. Eszerint a királyi vármegyerendszerhez kapcsolódó ispánsági várak túlsúlyával jellemezhető XI-XII. század után a XIII. században egyre inkább az újonnan épített kisebb nemesi erősségek domináltak. Ez utóbbiak ekkor általában még nem szolgáltak birtokközpontként, de hatalmi támaszként hozzájárultak a tartományuraságok kialakulásához. Ezt követően az Anjou-korban a még továbbra is funkcionáló vagy részben ekkor épített — s ekkor már egyértelműen az uradalmak központjává váló — várak döntő többsége a királyi hatalom biztosítását szolgálta, s végül Zsigmond korától számítható a világi nagybirtok uralma, amikor az erősségek túlnyomó része — köztük a számos újonnan emelt díszes vidéki rezidencia — már egyre inkább a rendi társadalom elitjének birtok- és hatalmi központja szerepét töltötte be.

46 Megállapítható, hogy a középkori várak kutatásában a történeti megközelítésű szemlélet az 1980-as évek végére vált meghatározóvá, s ezt jól jelzik azok az egyes korszakokat vagy régiókat tárgyaló feldolgozások is, melyek a funkcionális-építészeti részletek vonatkozásában is kiegészítették az előzőekben megfogalmazott vázlatos képet.

47 így bizonyára nem véletlen, hanem alapvetően a kutatás igényeivel magyarázható, hogy épp 1989-ben került megrendezésre az első Castrum Bene vártörténeti kon12