Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Aszt Ágnes: Mosonmagyaróvár castrumai

ÁSZT ÁGNES MOSONMAGYARÓVÁR CASTRUMAI hogy az épület arra folytatódott, a meder kialakításakor falát átvágták. A most meg­ismert két kőfal 42 cm széles, 46 cm magas, oldalhossza 100, illetve 160 cm hosz­szan volt dokumentálható, az általuk bezárt köz 500-690 cm. A falak által bezárt terület metszetfalában vályogtéglák mutatják, hogy az épület felmenő falai ilyen elemekből épülhettek ki. Az épülettípus jól összevethető más ismert pannóniai au­xiliáris vicusok II. század végi háztípusaival, illetve kronológiai eltolódással ugyanez figyelhető meg a városunkban is állomásozó XIV. legio székhelyén, Car­nuntumban (Deutsch-Altenburg, Ausztria) is. A leletanyag zömében a II/III. század fordulójára datálható, előkerült érmeink Vespasianus (69-79) illetve Constantinus Chlorus (293-305) és Honorius (393­423) császárok uralkodási idejéhez köthetők. A vicushoz tartozó kikötő maradványait, egy 7 m hosszan dokumentálható me­szes habarccsal összefogott terméskő falazatot tárt fel 1970-ben Pusztai Rezső (6. kép) A hídfőerődnek meghatározott falrészlet a máriakáinoki kavicsbányában, a Duna bal partján került elő, ám mint több bal parti erődnél itt is erősen gyanítható, a folyó folyásiránya változott, s eredetileg a kikötő a jobb oldalon volt, a Mosoni Duna Ny-i partján. Analógiák, valamint egy másodlagosan befalazott kelta sír­kőtöredék alapján Pusztai Rezső a falcsonkot a IV. sz. közepére - utolsó harma­dára datálta. 29 Szintén egy a római-kori Duna-meder folyásirányára utaló nyom, hogy 1979­ben a Halászi út melletti kavicsbányából, több méterrel a talajvízszint alól egyfülű bronz kancsót emeltek ki a munkagépek. Az edényt Pusztai Rezső szerint vízparti áldozások során használhatták. 30 6. kép A Máriakáinok-Országúti dűlőben feltárt kikötői faltömb feltárás közben. (Fotó: Pusztai R., 1970.) 27

Next

/
Thumbnails
Contents