Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Székely Zoltán: Kép és valóság. Törökkori metszetes várábrázolások és forrásai Győr példáján. XVI. század

SZÉKELY ZOLTÁN KEP ES VALÓSÁG. TOROKKOR! METSZETES VARABRAZOLASOK 11. kép a.) A déli várfal. Az Angielini-féle látkép részlete, 1566 b.) A déli várfal. A Forlani-féle metszet részlete, 1567 tén az Angielini-vedutáról származik, ám a Szentdombi-bástyánál emelkedő cavaliert a Ferabosco-alaprajznak megfelelően a keleti falhoz simulva ábrázolják. E kettősség, az alaprajz és a látkép együttes használata érhető tetten a Püspökvár épületének és a castello falának bemutatásában is. A helyzet azonban itt már bonyolultabb, mivel Forlani és Zenoi lapjai a palota és a középkori várfal ábrázolásában több ponton eltérnek egymástól. A palota látképénél Forlani számára a Ferabosco-alaprajz jelentette a kiindulási pontot: az épületegyüttes horog alakja egyértelműen jelzi ezt. A rezidenciának azonban nincs tetőzete, a belső udvarnál pedig valamiféle tagoltság látható: a velencei nyilván nem tudta értelmezni a Ferabosco-tervrajzon látható külső lépcsőt s ezt próbálta meg interpretálni az alacsonyabb falszakasszal. A palotának két tornya van: az egyik magából az épülettestből emelkedik ki, amelyhez a másik nagyobb, sokszögletű torony szinte csak a sarkával kapcsolódik. Forlani ebben az esetben Angielinit figyelmen kívül hagyva teljes egészében a Ferabosco-alaprajzra hagyatkozott s azt próbálta meg értelmezni. Mint az eredmény is mutatja, helytelenül. A kaputorony ugyanis valószerűtlenül kicsire sikeredett, míg a Dóczy-kápolna méretét túldimenzionálta: a valóságos viszonyoknak így épp a fordítottja jött létre. (8. kép) Zenoi saját metszetén dolgozva még zavarosabbá tette az ábrázolást. Önhatalmúlag tetőzetet kreált az északi palotaszárnyra, amely egybekapcsolódik a kaputoronnyal; ez utóbbi gyakorlatilag eltűnik s tetőtéri félemeletté válik. Ez már önmagában is nélkülözi az építészeti logikát, ám Zenoi ezt még fokozni is tudta. Félúton meggondolva magát úgy döntött, hogy a tetőzet hiányát a tűzvésznek tudja be: az épület tetejére — még az északi szárny tetőzetére is! — Y alakú elemeket rajzolt, amelyek a tetőszerkezet csupasz ágasfái gyanánt árválkodnak. Zenoi metszetén a palota keleti oldalán medencés kerti kút tűnik fel. Amennyiben hitelesnek fogadjuk el e részletet, kellő képzelőerővel a püspökök reneszánsz kertjét is rekonstruálhatjuk belőle. Mindazonáltal valószínűbb, hogy e momentumban is csupán a velencei mester teremtő fantáziáját csodálhatjuk. A kiindulópont minden bizonnyal a Forlani metszetén a palota északnyugati sarkánál kivehető — leginkább a rézlemez hibájának tűnő — halvány, kerek forma jelenthette. Ezt azután összekombinálta a Ferabosco-alaprajzon látható, a prófundház oszlopát jelölő ponttal, majd némileg arrébb helyezte. A castellon belül csupán egyetlen objektum áll, nagyjából ott, ahol a Feraboscoalaprajzon a székesegyház látható. Megformálására az Angielini-veduta nyeregtetős, sarokpilléres épülete hatott, s ennek következtében egy nagy háznak tűnik. Forlani szemmel láthatólag nem mélyedt el a problémában, hogy mi is lehet ez: képi forrásait egymásra vonatkoztatta s ezzel elégedett is volt. A velenceiek metszetén a castellot bástyákkal és tornyokkal erősített, félkör alakban futó fal választja el a várostól. Az ábrázolás e részlete Villányi Szaniszló óta (Vil149