Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Székely Zoltán: Kép és valóság. Törökkori metszetes várábrázolások és forrásai Győr példáján. XVI. század

ARRABONA 2006. 44/2. TANULMÁNYOK peznek kivételt, ezeket halványabb színnel jelölte a rajzoló. A bástyák szárnyában láthatók az ágyúállások is, amelyek közül csupán a Császár-bástyánál és az Új-bástya keleti oldalán valamint a Szentdombi-bástya nyugati oldalán lévőket jelöli a rajz kazamataként, amelyekhez folyosók vezetnek. A Magyar- és a Közép-bástya torkában a bástyatetőre futó rámpák is láthatóak. Agyúdombot jelöl a Magyar- és az Újbástya torkában, a Közép-bástya két oldalán — ezek azonban a későbbiekben nem valósultak meg —, valamint a Szentdombi-bástyánál. A falak előtti árokban egy keskenyebb, tört alakban vezetett vakárok látható. A várárok külső peremébe vágott fedett utat is bemutatja a rajz: a déli és a keleti oldalon lévőt már megépültként jelzi, a nyugati oldalon húzódó, Újváros felőli fedett út azonban még csak tervezettként tűnik fel. A Rába és a Duna felől pontozott vonallal érzékelteti a rajzoló az eredeti partvonalat, melyet tört vonalban vezetett, a bástyákhoz kapcsolódó, falazott rakpartokkal kívántak felváltani. A tervrajz két kaput, a nyugatra nyíló Bécsi- és a délre nyíló Fehérvári-kaput jelzi, a Vízi-kapu ellenben hiányzik. Észak felé csupán egy kisebb, a Kastély-bástya közelében látható kapu vezet. A falakon belüli város szabályos, négyzethálós utcaszerkezettel jelenik meg, amelyet csupán egyetlen, a székesegyháztól induló, diagonális vezetésű utca bont meg némiképp. A város közepét kelet-nyugati irányban elnyúló tér foglalja el. A Fehérvári-kapu mögötti telkek sarkai visszametszettek, amelyek így egy kisebb teret alkotnak. E részletben — melynek hitelességét a XVÏÏI-XLX. századi várostérképek is megerősítik (Borbíró-Valló 1956, 165., 167., 173. ábra) — a valóságos viszonyok visszfényét kell látnunk. A háztömbök sematikus négyszögeivel szemben a Káptalandomb legfontosabb épületei: a Püspökvár és a székesegyház, valamint a várostorony alaprajzi formában láthatóak. A székesegyház háromapszisos épület, déli oldalán a Hédervári-kápolnával, nyugati homlokzatán egy-egy támpillérrel. Ez arra utal, hogy a püspöki templom homlokzati toronypárja ekkorra már elpusztult.

8 A Püspökvár L alakú, némileg leegyszerűsített épülettömbjén jól megkülönböztethető a kaputorony a hozzá simuló poligonális Dóczykápolnával, valamint a nyugati épülettömb külső lépcsője. A palotaépület előtt eredetileg középkori, belső támpilléres szárazárok húzódott, amelyet a rajzoló a valóságosnál hatalmasabbnak, közel kétszer olyan szélesnek ábrázol és kifuttat egészen a Kastély-bástya északi faláig. Az árkot pince gyanánt 1561-re beboltozták, déli része felett pedig középpillérekre boltozva éléstárat alakítottak ki, amelyet kelet felé egy kiugró épületszárnnyal bővítettek. (László 2000,103.) A rajz itt némileg elnagyolt: egybemosva ábrázolja az árokból kiképzett pincét és a felette épp építeni kezdett prófundházat. A munkálatok kezdeti fázisát jelzi, hogy a középpillérekből még csupán a legdélibb áll. Az egykori árok északi falát a középkori várfal csonkja zárja le. (László 2000,100-101.) A palotaépület aránya, bástyán belüli elhelyezése valószerűnek mondható, egyedül az árok túldimenzionált. A várostorony szabályos, négyzetes alaprajzú, vastag falú építményként tűnik fel. A Kastély-bástya északi szárnyához támpilléres, ötszögű toronnyal (?) megszakított fal, a középkori castellum fala csatiakozik, amelynek keleti vége a Duna-parti erődfalba szalad bele. A környezet ábrázolása sematikus, a folyókat nem nevezték meg. A szignálatlan és datálatlan rajzot — miként az egész bécsi kódexet — a szakirodalom Nicolo Angielini munkájának tartotta, amelyet 1566-os győri tartózkodása idején készített. Korábbi dolgozatunkban ugyan kimutattuk, hogy a bécsi kódex kompiláció s a benne szereplő tervek egy része bizonyosan nem Nicolo Angielini mun136