Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Székely Zoltán: Kép és valóság. Törökkori metszetes várábrázolások és forrásai Győr példáján. XVI. század
ARRABONA 2006. 44 / 2. TANULMÁNYOK lyakezdő Pietro Feraboscot tábori festőként (Veldmaler) említik (Veress 1993, 35.), 1584-ben pedig Ottavio Baldigara építőmester vitt magával szakértői körútján egy festőt. (Domonkos 2000, 56-57.) Feladatuk nyilván az erődítmények látképének a környező tájjal 4 együtt való megörökítése volt — vélhetőleg madártávlatból. A látképes megjelenítést szemléletessége okán alkalmazták a kor várépítészei, amely az építészeti rajzok olvasásában gyakorlatlan szemlélő — a bécsi Haditanács döntéshozóinak egy része is ilyen lehetett — számára is érzékletesen mutatta be az erődítményeket. A várépítészek által rajzolt látképek közül némelyik túllép az erődítmények mérnöki szempontú demonstrálásán és azt eseményábrázolással köti egybe. E ritka műfajra álljon itt példaként Natale Angielini Szatmár 1565. évi ostromát megörökítő lapja. (Szőcs 2006, 81-82., 85. és 1. kép) A Győrt ábrázoló XVI. századi sokszorosított grafikai lapok esetében is hasonló előképekkel számolhatunk. Vizsgáljuk meg első lépésként, milyen alaprajzok készültek a várról illetve a városról. Mielőtt azonban ezt megtennénk, tekintsük át, mikor s milyen célból készítettek alaprajzot a XVI. századi várépítészek. Az erődítményről a tervezés fázisában készültek az első alaprajzok, amelyek az erősség leendő formáját vetítették előre. A terveket más építészekkel, illetve katonai szakértőkkel is véleményeztethette a Haditanács, akik ennek nyomán újabb terwariánsokat készítettek. E többlépcsős tervezési eljárás Eger esetében vált rekonstruálhatóvá Domokos György kutatásai alapján, ahol Ottavio Baldigara építész és Franz von Poppendorf főhadszertárnok egymással ütköztetett koncepciói révén formálódott ki a végső terv. (Domokos 2000,42-49.) Az építkezés időtartama alatt illetve utána az aktuális, fennálló állapotokat felmérési rajzokon rögzítették: a Haditanács időről időre ellenőrző szemlebizottságokat küldött ki várépítész szakértőkből, akik írásos jelentésükhöz a megvizsgált erődítmény alaprajzát is mellékelték. A tervrajzot és a felmérési rajzot együttesen is alkalmazták: ekkor az alaprajz nemcsak a meglévő állapotot rögzítette, hanem rávezették a megvalósítandó erődítéseket is. Ez utóbbi megoldás viszonylagos gyakoriságára magyarázatként szolgálhat, hogy a végvárak döntő többségét korábbi, középkori eredetű erősségek helyén vagy felhasználásával emelték. Győr esetében az írott források több alkalommal is szólnak tervekről, korabeli szóhasználattal modellről vagy modelloról. 1552. október 3-án I. Ferdinánd utasította a királyi hadbiztosokat, hogy menjenek Győrbe és a várkapitánynál lévő két tervet vitassák meg. Az egyik a középkori eredetű és a Káptalandombot felölelő belső vár, míg a másik az egész város megerődítését tartalmazta. E tervek a végvárrá kiépítés mikéntjéről folytatott viták során jöttek létre, s költségvonzatuk miatt még évek múltán sem tudtak közöttük dönteni. Ezért 1555-ben az uralkodó újabb bizottságot küldött ki, amelynek tagjai között ott találjuk Hermes Schallauzert, Bécs erődítéseinek főfelügyelőjét, Francesco Benignot, Győr és Komárom építési felügyelőjét, Sigismundo de Pratovechio építészt, Veit Puechner és Bernardo Gaballio építőmestert, valamint Pietro Feraboscot, ekkor még mint festőt. (Pálffy 1999, 95.) A bizottság tagjai minden bizonnyal módosító javaslatokkal éltek a meglévő tervekhez: az új elképzeléseket azután Ferabosco rajzolhatta meg. A terwariánsokat Sforza Pallavicino várkapitány Bernát, azaz Bernardo Gaballio királyi építőmesterrel Bécsbe küldte, hogy uralkodói döntésre előterjessze azokat. (Veress 1993, 37-38.) Az Udvar végül a teljes város megerődítése mellett döntött. Az ekkor, 1555 végén megkezdődött munkálatok későbbi fázisából is említenek a források terveket. 134
