Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában

ARRABONA 2006.44/2. TANULMÁNYOK Konklúzió. A vizsgálatok haszna és eredménye Az ellenőrzés sok esetben előnyös is lehetett a kapitány számára, hiszen kiderültek és írásba foglaltattak olyan hiányosságok, melyekért korábban talán már hasztalan írt leveleket feletteseinek, sőt optimális esetben a vizitációval régóta húzódó vitás esetekre is pont került. Enyhíthettek a katonák zsoldhiányán is, mely a korabeli levelek tanúsága szerint talán a legégetőbb gondok egyike volt. Sajnos a vizsgálatok több esetben egyáltalán nem, vagy csak eredménytelenül zárultak le. Sokszor ez nem a vizsgálók hibájából végződött így, de felületes eredményeket kaptak, hiszen az igazság kiderítése nem mindenkinek állhatott érdekében. Torz képet kaphattak a biztosok akkor is, ha a visszásságokról valló katonaság, vagy akár maguk a tisztviselők is meg voltak félemlítve, vagy érdekükben állt egymás védelme az ügyekben. A hamis, de akár a valós tények alapján meghozott ítéletek sem mindenkit békítettek ki, az indulatok néha már a távozó delegáció után ismét fellángoltak.

51 A vizsgálatok eredménytelenségét ezen kívül az is okozhatta, hogy a végső döntés kimondását néha maga az uralkodó sem vállalta, hiszen a várkapitányok sok esetben olyan helyeken és körülmények között töltötték be pozíciójukat, ahová csak nagy üggyel-bajjal tudtak megfelelő embert állítani. Ahhoz, hogy a vár és az ott szolgálatot teljesítők mind anyagi, mind hatalmi szempontból a legoptimálisabb körülmények között tudják végezni feladatukat, elsősorban rátermett, tehát sokszor önkényes, az erőszaktól sem mentes irányítást igényelt a kapitány részéről, akár a hatalommal való visszaélés árán is. 124