Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában
SÓS ISTVÁN A VÁRKAPITÁNYOK ELLENŐRZÉSÉNEK IGÉNYE ÉS GYAKORLATA ... JEGYZETEK 1 Léván 1554-től, Trencsénben 1557-ig, Kővárban a XVI. században végig. 2 Léván 1554-ig, Diósgyőrött Fanchy János várnagysága idején, Szigetváron a királyi birtoklás ideje alatt túlnyomórészt. 3 Egerben 1563 után, Komáromban Pálffy Miklós birtoklása és kapitánysága idején 1584-től, és Szatmárban is annak ellenére, hogy az udvarbíró függőségét semmilyen irat nem mondta ki. 4 Egerben 1563-ig, például Dobó István és Zay Ferenc várnagysága idején. Szigetváron a prefektus mellett egy csupán névleges hatalommal rendelkező várnagy is állt még. 5 Szigetvár várnagyait 1558-tól ellenőrizték ezen a módon, Gyulán 1554-től, Murányban 1559-től segítette a kapitány munkáját számvevő, vagy sáfár. 6 Szádváron, a XVI. század második felében a kamarai irányítás ideje alatt az udvarbírói teendőket a szendrői provizor látta el. Az érseki birtokokon szolgáló kapitányok bizonyos területeken a legfontosabb gazdasági vezető, az érseki adminisztrátor felé tartoztak számadási kötelezettséggel. 7 Például Lazarus von Schwendi és Pesthy Ferenc között. Szűcs 1990. 16.; Ember 1946. 72..; Kenyeres 2002. 46. 8 Nem minden uradalomban dolgozott ellenőr. Munkájukról bővebben: Kenyeres 2002. 55-57. 9 Az érseki birtokokról szinte folyamatosan maradtak fent kamarai biztosi jelentések, melyekben a birtokokat igazgató provizorok gazdálkodását elemezték, ezek mellett az iratokhoz csatoltan számadások, regestumok, egyéb kimutatások, utasítások is megtalálhatók, tehát a vizsgálat a legtöbb esetben nem csak valamilyen esetre vonatkozott, hanem a teljes irányítási feladatkört felölelhette. Pl. Chery Mihály, majd Hölgyi Gáspár esztergomi adminisztrátor ügyében a kamara hatáskörében lefolyt vizsgálat kiterjedt iratmennyisége 1603-1604-ből, illetve 1606-1608 között. (ÖStA HKA HFU) 10 A „cautio fideiiussoriá" gyakorlatára lásd Kenyeres 2002. 69. 11 A kincstári váruradalmak gazdasági személyzete szinte minden esetben valamely területileg illetékes kamarán keresztül tartotta a kapcsolatot az uralkodót gazdasági téren legmagasabb szinten képviselő Udvari Kamarával. A kinevezett udvarbírót, várkapitányt királyi biztosokból álló testület iktatta be, amelynek tagja volt az illetékes kamara legalább egy tisztviselője. (Kenyeres 2002. 45.) 12 Az udvari kamara véleménye az uralkodóhoz, Diósgyőr ügyében. 1563 április 6. Pozsony. — Megjegyezték, az uradalom jövedelmezősége és stabilitása szempontjából igen fontos lehet, hogy még az alkalmas személy kiválasztása előtt megfelelő intézkedések történjenek, hogy a megfelelő személy kiválasztása után minden a kellő kerékvágásban haladjon tovább, ellenkező esetben az idő múlásával a helyzet csak rosszabbodhat. (Bessenyei 1997. 47. 29. irat) 13 Az 1655-ben megüresedett veszprémi vicekapitányi tiszt betöltésekor írja Batthyány Ádám főkapitány: „... pénzzel is forgolódnak azért az vicekapitányságért. Hihető, hogy azé lészen, aki hamarább ad érette pénzt." (Pálffy 1998 97.) 14 Az uradalmi tisztviselők megválasztásának követelményeire és karrierlehetőségeire lásd Kenyeres 2002 I. kötet IV. 9. fejezet. 15 Murány esetében az udvarbíró, illetve az ő feladatait 1559-től ellátó kapitány utasításait is folyamatosan toldozgatták. (Kenyeres 2002. 474.) 16 Itt meg kell különböztetni a tisztán katonai, közigazgatási, politikai jellegű feladatokat, abban az esetben is ha a várbirtok és a vár élén nem kapitány, hanem gazdálkodó várnagy, prefektus állt, illetőleg egy személyben képviselte várnagy a gazdasági és katonai irányítást. A XVI. század végére elmondható, hogy az uradalom gazdasági elszámoltatását mindenféle tiszt esetében a kamarák végezték. Ennek egyedi esete, amikor a kapitány megkapta a váruradalom jövedelmei feletti irányítást, számadási kötelezettség nélkül, cserébe viszont vállalnia kellett a vár katonasága egy részének kiállítását. Természetesen ez a megoldás nem lehetett üdvözítő, hiszen alig volt olyan uradalom, mely akár részben fedezni tudta volna a katonaság zsoldját és ellátását, sőt a számadási kötelezettség hiánya egyenesen a terület kiszipolyozásához vezetett volna. (Kenyeres 2002. 54.) 17 Végvidéki főkapitányok, abban az esetben is, ha a kerületi és végvidéki posztot egy személy töltötte be. 18 Az olyan egyedi szituációkra, mint például Nádasdy Tamás dunántúli főkapitánysága, vagy későbbi nádorsága, vagy a Felső-Magyarországon kialakult megoldásra, ahol a kerületi és a végvidéki kapitányságot egy személy töltötte be, jelen esetben nem térhetek ki. 19 A hadiszékre való fellebbezés gyakorlatát legtöbb esetben maguk a főkapitányi utasítások szabályozták. Pálffyl995.123.; Avar hadi és nem hadi vagyontárgyaival kapcsolatban viszont számon kérhették a 125
