Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában
SOS ISTVÁN A VÁRKAPITÁNYOK ELLENŐRZÉSÉNEK IGÉNYE ÉS GYAKORLATA ... rabbi vizsgálatában egyeduralkodónak számító urbáriumok vizsgálatából. Egyedi jogcímen követelt jobbágyi szolgáltatások, a várban szolgáló katonák létszámának felduzzasztása a mustra idejére, majd az így megemelt zsoldösszeg jóval kisebb létszám között való szétosztása, a tisztviselők egyedi jövedelmeinek eltitkolása, titkos gabonavermek létezése, várakban lakó nemesek és katonák viszonya, városi polgárság és katonaság viszonya. A vizsgálatok alól ki-ki — lelkiismeretének megfelelően — úgy próbálta magát kivonni, ahogy csak tehette. Leginkább a vizitációkról való távolmaradás dívott. Az 1557-58-ban lefolytatott várszemle alatt a vizsgálóbiztosok szinte alig találkoztak tisztviselőkkel, a kapitány vagy udvarbíró, valamilyen mondvacsinált okkal mindig távol volt. így szemlélték meg a biztosok Szarvaskő, Murány, Trencsén, Csábrág várát. 43 Szép példája ennek a gyakorlatnak Görtschacher Kristóf esete — ő egyébként a vizsgáló testületnek is tagja volt —, aki már Sáros várából előresietett állomáshelyére Trencsénbe, azzal az indokkal, hogy ügyes-bajos dolgait elintézze még a vizit előtt, előkészítve ezzel a vizsgálat gyors és sikeres lefolyását. Mire azonban a bizottság odaért, ő már nem volt jelen, csak udvarbírója, a nagy karriert befutott Prandorffer Tamás, aki viszont rengeteget panaszkodott rá. 44 Az ellenőrzés rendszertelen volta miatt sokan nem is számítottak arra, hogy jogtalanságaikra idő előtt fény derül. Krusith János, Csábrág várának híres-hírhedt kapitánya, a gyalogosan is nehezen, akkor körülbelül másfél óra alatt megközelíthető Szitnya várában papír szerint lovakat tartott, amiért fizetést is húzott. Az 1557-ben lefolytatott vizsgálat alkalmával azonban várban csupán 6-8 gyalogos tartózkodott. 45 Kormán János élésmester hanyagsága miatt a Sáros várában tárolt gabona óriási kárt szenvedett. A 13 éve szolgáló udvarbíró egyetlen évéről sem tudott elfogadható számadást készíteni, s hogy a további nagyobb károkat megelőzzék, lefogatták és a várba vitették. 46 Egy másik gyakran alkalmazott trükk volt, ha a tisztviselők, vásárlásaik összegét jóval a piaci ár felett tüntették fel számadásaikban, a különbözetet pedig saját hasznukra fordították. Ezen kívül napidíjakat fizethettek olyan embereknek, akikre nem volt nagyon szükség, illetve túlfizethettek egyes embereket. 47 Ezen a téren a zsoldosok elvárt és valódi létszáma kínálta az egyik kézenfekvő visszaélés lehetőségét. 48 Klasszikus eset volt még a robot terhére történő szállítás, szinte alig van olyan vár, ahol hasonló megoldással ne próbálkoztak volna a tisztviselők. Sokat nyomott egy-egy alkalmi vizitáció során a latban az is, hogy nem mindegyik tisztviselő vérmérséklete viselte el a munkája, vagy személye feletti vizsgálódásokat. Thelekessy Imre felső-magyarországi főkapitány például a következő tömör mondattal válaszolt uralkodójának, amikor az, katonai kihágásai miatt felelősségre vonta: „hadinépet fizetés nélkül nem lehet tartani". 49 Hottmár János szendrői inspektor Lipták Mihály balogvári kapitánynak írt levelében keményen felelősségre vonja azt munkája elhanyagolása miatt, majd meg is fenyegeti, hogy neki jogában áll őt munkájáról kifaggatni és arról tisztességes jelentést kérni, vagy azt akár személyesen is ellenőrizni: „.. .afféle akaratos szabad járásnak békéth haggyon..."; „várban lakjék, kapitány uramnak untalan beszéljen, opinioját, tanácsát szüntelen vegye..?. Azt pedig, hogy Lipták két-három hétig csak a maga ügyei után járjon, amíg ő inspektor felette, azt eddig és ezután sem engedi meg senkinek. 50 123
