Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában

ARRABONA 2006. 44 / 2. TANULMÁNYOK rűen nem adta le a megadott határidőben a jelentését, vagy számszaki hibát találtak benne. • A kapitány felett a legtöbb esetben közvetlen a végvidéki főkapitány

18 állt és nem volt közbenső ellenőrző szint, például a contrascribához hasonló tiszt. Ez nem csak azt jelentette, hogy munkájával a főkapitánynak felelt, hanem azt is, hogy jogi szinten a főkapitány és hadiszékének illetékessége alá tartozott. Hadiszékre elsősorban a katonaság ügyei kerültek, de számos példa van arra, hogy a katonáival együtt garázdálkodó kapitányt is a főkapitány bírósága elé citálták.

19 • Figyelembe kell venni, hogy a kapitány szerepe és feladata, sőt leginkább személyének kiválasztása is abszolúte bizalmi alapon állt.

20 Egy-egy felmerült ügy kapcsán, az elszámoltatás igénye is már súlyos bizalmi válságot jelentett. • Maga az udvarbíró is a kapitányi ellenőrzés egyik intézményesült formája, hiszen igaz, hogy a kapitányok feladatainak könnyítésére, de leginkább az átláthatatlan és számonkérhetetlen jövedelemkezelés miatt hozták létre a kapitánytól független udvarbíró intézményét.

21 • Korábban szerepelt, hogy a kapitány nem csak egy személyben, hanem akár egyenrangú társsal, alvárnagyokkal, illetve más nemzetiségű katonák tisztjeivel együtt is irányíthatta a várat, akik szintén erős kontroll alatt tarthatták annak ellenére, hogy az esetek többségében ezen utóbbiak is a kapitánytól függtek.

22 • Végül, de nem utolsó sorban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a kapitány munkáját a teljes uradalmi, várbeli és városi lakosság előtt végezte. Más kérdés hogy azok megelégedésére, vagy elégedetlenségére, de tetteit a kortársak csupán kevés alkalommal nézték jó szemmel. A legtöbb urbáriumban — ahol a jobbágyok ezt ki merték nyilvánítani — a szokott földesúri terhek mellett szerepelnek a várkapitány jogtalan foglalásai, vagy adóztatásai is.

23 A vizsgálatok írásos emlékei A végvidék és sok esetben egyes várak aktuális gondjaira a kapitányok levelezésén, a gazdálkodás és a tisztviselők hivatali ideje alatt keletkezett iratokon kívül, azok a vizitációs jelentések világíthatnak rá, melyek minden esetben konkrét alkalomhoz köthetően egyedi feladatokkal megbízott személy, vagy testület készített el vizsgálata után. Ebben az időszakban a központi ellenőrzés egyik sokat alkalmazott gyakorlata volt a végvidék, vagy egyes várak felkeresése testületileg és az ott folyt gazdálkodás és katonai élet széles körű vizsgálata. A kiküldött tisztviselők számára a delegáló szerv utasítást készített, mely az általános, mindenkori vizsgálati szempontok mellett olykor egyedi megfigyelnivalókra is kitért, melyek miatt sokszor maga a vizitáció elindult. A helyszínen tapasztalt állapotokról és az ott foganatosított intézkedésekről útjuk végén egy-egy tisztviselő jelentést készített.

24 Ezek a jelentések nem képeznek önálló forráscsoportot, a levéltárak sehol sem őrzik őket öszszegyűjtve, hiszen a proveniencia elve alapján ezek az iratok több különböző kormány-, vagy igazgatási szerv munkája során keletkeztek, vagy őrződtek meg azok levéltáraiban. Ennek ellenére ez alkalommal összefoglalóan várvizitációs iratoknak nevezném ezeket. A vizsgálatokat megrendelő szervek, a vizsgálatok tárgya, azok 118