Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában
SÓS ISTVÁN A VÁRKAPITÁNYOK ELLENŐRZÉSÉNEK IGÉNYE ÉS GYAKORLATA ... igénye és célja sok esetben jól körülhatárolhatóan egyezik — még ha csak a jelenkor kutatási szempontjai miatt is — tehát alkalmasak lehetnek hasonló szempontú megfigyelésekre. Legfőbb értékük, a várakban folyt élet, az ott szolgálatot teljesítő tisztviselők munkájának vizsgálatakor abban rejlik, hogy amíg a várkapitányoknak kiadott utasításokban a kívánt, elvárt állapotot rögzítették, addig a várszemlék kapcsán keletkezett jelentések leginkább a valós helyzetet tükrözhették. Az ide sorolt sokféle irattípus egyik legfontosabb rendszerező szempontja, a vizsgálatokat megrendelő hivatal és ezzel együtt maga a vizsgálat célja. A vizsgálatok lefolytatásában és az iratok létrehozásában a kora újkori kormányszerveknek és alkalmazottaiknak döntő szerepe volt. Ezeket azonban semmiképp nem szabad öszszemosni, hiszen egy-egy hivatal kizárólag saját hatáskörében rendelhetett el ilyet, például egy vármegyei testület nem folytathatott le vizsgálatot saját hatáskörben egy királyi vár kapitánya ellen. Azonban egy Haditanács által kezdeményezett várszemle testületének tagjai között — a szakmai szempontok és néha az érintettség miatt ezt el is volt várható — az adott vármegye, vagy illetékes kamara képviselői is helyet kaptak, de csak ha hivatalosan delegálták őket. A várkapitányok munkája és a várbeli élet ellenőrzése szempontjából legfontosabbak talán a mindenkori legfelsőbb szerv, a Haditanács és a végvidéki főkapitányok által kezdeményezett nagy, testületi vizsgálatok. Talán senki előtt nem kell részletesen bemutatni az 1577. évi nagy tanácskozásokat, vagy a kevésbé ismert, de a keletkezett iratmennyiség és a vizsgálat előkészítése során bekövetkezett események nagyságrendje miatt is az előzőhöz hasonló volumenű felmérést az 1588as években a teljes végvidéki határvonalon. 25 A vizsgálat célja, a területi hatáskör és persze sokszor a vizsgálni kívánt személyek miatt is kissé más szempontok szerint dolgoztak azok a kamarai bizottságok, biztosok, akiknek jelentései igen nagy számban maradtak meg a kamarák levéltáraiban. Mivel ezek a korábban említett számadási és adminisztratív ellenőrzési igény miatt akár egyetlen uradalom, vagy akár egyetlen személy vizsgálatára is korlátozódhattak, a kamarák szempontjából sokkal részletesebb képet nyújtanak, mint az átfogó, inkább rutinszerű vizsgálatok. Egy konkrét vár készleteinek ellenőrzése mellett, általánosabb, de több vár gazdálkodása szempontjából fontosabb kérdésekben pl. tizedbérletek, tizedszedés, vámok, egyedi jogcímeken szedett jövedelmekre is kitérhettek. 26 Nem feltétlenül jelentettek önálló utakat, elképzelhető hogy egy nagyobb bizottsággal, valamilyen más ügyben, együtt megtett körút tapasztalatait foglalták össze azok a jelentések, melyeket a végvidéki főkapitányok maguk, vagy hivatali testületük fogalmazott meg uralkodói kérésre, vagy a beiktatásukat követő időszakban, mikor végigjárták az illetékességi körükbe tartozó területüket. A főkapitányok ilyen irányú beszámolási kötelezettsége egyébként még nem ismert a szakirodalomban. 27 Speciális szerepet képviseltek a vizsgálatokban a hagyományosan magyar közigazgatási szervek, így a nádor és a vármegyék. A nádor, a katonai igazgatás területén betöltött folyamatosan változó jogköre ellenére, nemcsak maga készített jelentéseket a Haditanács felé a végvidékek rá vonatkozó határügyeiben, hanem ő is kapott ilyeneket saját apparátusától, vagy a végvidéki kapitányoktól, ezen kívül intézkedéseiről is beszámolót készített. 28 A nádori hatáskör ideiglenes kibővülésének 119
