Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

SZŐKE BÉLA MIKLÓS NAGY KAR OLY HA DJ ÁRATA AZ AVAROK ELLEN 79 I-BEN Szőke Béla Miklós NAGY KAROLY HADJÁRATA AZ AVAROK ELLEN 79I-BEN Előzmények Nagy Károly életének „legjelentősebb háborúja mindazok közül, amiket vezetett, a szásztól eltekintve az avarok vagy hunok elleni", írja kortárs életrajzírója, Einhard. 1 A 791 őszén lezajló eseményt két jelentősebb előzi meg: 1) 782-ben egy avar követjá­rás a Lippe forrásainál tartott birodalmi gyűlésen, és ezzel egy időben a védelem meg­erősítése a bajor határ mentén, majd 2) 788-ban az első fegyveres összetűzések a Duna ausztriai szakaszánál és Eszak-Itáliában. 1) A 782. évi követjárás okát az évkönyvek nem nevezik meg, ezért többféle magyarázat merült fel. Az egyik szerint Nagy Károly avar érdekeket sért meg, amikor a szászoktól keletre élő, az avarok névleges uralma alá tartozó szláv törzsekkel kerül kapcsolatba, és azokat a szászok ellen akarja felhasználni. (Bóna 1984, 338.) Csakhogy az Elba és Saale közti szorabok csak a Lippe forrásánál tartott birodalmi gyűlés után törnek be a szomszédos Thüringiába és szász földre, s nem Károly megbízásából, hanem éppen annak ellenében (Az eseményekről részletesen Ann. qui dicuntur Einhardi a. 782 [Rau I. 42-44.]). Más inkább az Itáliából kiinduló avar ellenes frank támadásokban látja az avar fejedelmek követküldésének okát (Szádeczky-Kardoss 1998, 269). De miután Nagy Károly 773-774-ben elfoglalja volt apósa, Desiderius országát, majd leveri a Friaulban Hrodgaud vezetésével kitört lázadást (775-776), amiért az abban tevékeny Aio gróf több más előkelőséggel az avarokhoz menekül (Paulus diaconus, História Langobardorum IV 51, V 2. Krahwinkler 1985, 123-145.), az avarok vonatkozásában a 80-as évek végéig hallgatnak a források, még áttételesen sem említik őket; indoko­latlan tehát 782-ben Itáliában avar konfliktusról beszélni. Nem alap nélküli azonban azt feltételezni, hogy az avar követjárás az Enns-határ­nál kialakult feszültséggel függ Össze, ahol az avarok 782-ben nagy sereggel vonulnak fel. (Az Enns-határ kialakulásáról részletesen: Deér 1965, 742-754.; Szőke 2004, 182-184.) A feszültség kiváltó oka, hogy az önállóságát mindinkább elvesztő III. Tassilo bajor herceg 781-ben kénytelen 12 előkelő túsz állításával Wormsban vazallu­si hűségesküt tenni, s ettől kezdve Nagy Károlynak döntő szava lesz a bajor belügyek­ben. Az avarok azonnal érzékelik a megváltozott jogállást, s mivel veszélyeztetve lát­ják a maguk biztonságát is, a határ menti felvonulással demonstrálják, hogy az Ennstől keletre fekvő térséget továbbra is tartós ellenőrzésük alatt kívánják tartani, még ha egyelőre nihil nocuerunt, azaz semmit nem is ártanak. Az avar fejedelmek tehát egy­szerre ajánlanak békét és vonulnak fel fenyegetően (Pohl 1988a, 314.), azaz egyszer­re reagálnak a diplomácia közvetett és a határ menti katonai demonstráció közvetlen fegyverével, hogy az Ennsnél húzódó limes certust (=biztos határt) megvédjék. Az avar vezetés politikai józansága annál inkább figyelemreméltó, mivel az avar kaganátus belső hatalmi szerkezete ekkor már korántsem olyan monolitikus, mint volt a korai avar időszakban. Az avar történelem későbbi eseményeinek tükrében döntő jelentőségű, hogy Nagy Károlyhoz nem csak a kagán, azaz a legfőbb avar mél­tóság, hanem a kagán és a jugurrus, Caganus et Iugurrus, princeps Hunorum (Ann. Laurissenses a. 782 [MGH SS I. 162]) követei mennek tárgyalni. A kagán mellett fel­tűnő jugurrusról ekkor hallunk először, másodszor és egyben utoljára pedig 796-ban, amikor egy véres és hosszan tartó „polgárháborúban" Chagan seu Iugurro [...] a suis occisis (Ann. Laureshamenses a. 796 [MGH SS I. 182]), azaz a kagán és jugurrus övéik által megöletnek A két időpont között máskor név szerint ugyan nem említik őket 497

Next

/
Thumbnails
Contents