Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Szentpéteri József: Amiről a térképek mesélnek... Adalékok az avar korszak keltezési problémaköréhez
ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK Kisebb korrekciók történtek akkor, amikor néhány lelőhelynél az évszázad harmadával történt a keltezés: - első harmad: 1. negyedszázad (időszakasz szűkítés), - második harmad: 2-3. negyedszázad (időszakasz bővítés), - harmadik harmad: 4. negyedszázad (időszakasz szűkítés). Amennyiben a szerző nem válaszolt egyértelműen a keltezésre vonatkozó kérdésre, akkor a lelőhely jellemzésénél alkalmazott terminusokból indultunk ki 6 : - kora avar kor: 6. század 3. negyede — 7. század 3. negyede, - közép avar kor: 7. század 4. negyede, - késő avar kor: 8. század (vagy ha kifejezetten erre utalt: 9. század). Ez az eszköz alkalmas arra, hogy a statikus településtörténeti ábrázolásokat dinamikussá tegyük. A negyedszázados szakaszokra bontott keltezési módszer ugyanakkor problémákat is rejt magában, emiatt az így kapott eredményeket fenntartásokkal kell kezelni. Nem feltétlenül az éppen aktuális lelőhely-számok alkotta diagramokból, illetve a kutatástörténetet tükröző elterjedési térképekből kiolvasható jelenségek hangsúlyozására, csupán az általuk érzékeltethető tendenciák bemutatására alkalmasak. Néhány példa a problémák érzékeltetésére: egy-egy szórvány lelet, sír vagy kisebb temető egy teljes századdal való vagy esetleg több évszázadot átfogó keltezése e módszer szerint a lelőhely folyamatosságát mutatja az adott időszakra; a sommás időrendi határok gyakori használata (pl. 6-7, 7-8, 8-9. század) azt jelzi, mintha a kezdő, illetve záró időhatárnál tömeges változások történtek volna. Régóta ismert dilemmát jelentenek egy adott területen feltűnő új népesség (régészeti kultúra) első generációs leleteinek meghatározási nehézségei, 7 hasonlóan megoldatlan kérdéseket vet föl az, hogy az asszimilációs folyamatok során összeolvadó népességek (fokozatosan megváltozó) tárgyi hagyatéka meddig köthető az egyes etnikumokhoz. Külön figyelmet érdemelnek azok a lelőhelyek, melyek használata az ásatok megfigyelése szerint huzamosabb időre megszakad, ezért esetükben folyamatos fennállásról eleve nem beszélhetünk. A lelőhely-forrásbázis kiválasztásának szempontjai A lelőhelykataszter az 1993. évi ásatási adatokkal zárul (3543 lelőhely), az azóta eltelt egy évtized eredményeit nem veszi számba az elemzés (ez a tény gyengíti, de lényeges mértékben nem befolyásolja az alábbiakban bemutatott tendenciákat). Az ásatások során feltárt településeket és a terepbejárások alapján lokalizált településnyomokat (összesen 1068 lelőhely) a településföldrajzi szempontból egyenetlen kutatottság miatt kellett mellőzni. A 2475 temetkezés (beleértve a szórvány- és kincsleletek) közül nem lehetett figyelembe venni a közelebbről bizonytalan korú, avar fcoriként keltezett lelőhelyeket (414 eset). így összesen 2061 lelőhely adataira lehetett támaszkodni a diagramok és térképek összeállításánál. Az avar kori lelőhelyek térképes-diagramos ábrázolásai Az eddigi keltezési módszerek árnyaltabb jellemzését teszik lehetővé azok a diagramok és térképek, melyek az avar kori temetők használatának időtartamára vonatkoznak. A 2061 lelőhely alkotta adatbázisból kétféle szempontból merítve diagram- és térképsorozatot képeztem: ezek egyrészt megmutatják, hogy a vizsgált negyed évszázadra keltezett temetőkön kívül milyen korábbi lelőhelyek voltak még használatban (a jelű sorozat: visszatekintés), másrészt pedig azt, hogy a vizsgált negyed évszázad456
